Gyüttment a Kunsági borvidéken - ám a szőlő és szőlész ellenálló fajta arrafelé

A ceglédi Unghváry László Borrend nagymestere csendben teszi dolgát, és csak akkor mesél életéről, kalandjairól, amikor erre kifejezetten felkérik. Megedzette az élet, panaszkodni-dicsekedni nem szokása.

– Édesanyám Jászárokszállásról, édesapám Mezőtúrról való. Tápiószentmártonba érkezésemkor csak gyüttmentnek hívtak. Budapesten, majdnem a Boráros téren, útban a kórház felé születtem… – magyarázza Kiss Attila kamaszos mosollyal, amit tompít komolykodó szemüvege.

– A fővárosi Villányi úton is otthon érzem magam: a Kertészeti Egyetemen eleddig hat diplomát szerezve már három Kiss diplomázott.

Édesapja, a 77 éves borász-dinasztialapító ma is tevékeny: segíti a fiát, a feleségével közösen tartja fenn a családi borozót Budapesten. Okleveles mérnök-tanárként számára a föld több mint tananyag.

– Apám egyévesen már szüretre vitt. Később megtanultam metszeni, horolni, kacsolni, permetezni. Amikor nagyobb lettem, a többi fiatallal együtt 6-8 mázsa szőlőt szedtem naponta, ezt én normálisnak hittem. No, manapság ennek a mennyiségnek a harmadát pénzért sem tudjuk leszedetni.

Kiss Attila Fülöpszálláson cseperedett. Onnan Tabdiba, majd Tápiószentmártonba vezette a sors. Meséli, hogy régebben, ha esett, ha fújt, akkor is szüreteltek a falusiak. A 2009-es évjáratú Cabernet sauvignon borával sok elismerést szerző borász gyerekként szinte természetesnek érezte, hogy lót-fut, olykor szögbe, máskor rákcsapdába lép. – Csapnivaló kölyökként fedeztem fel a nagyvilágot. Lehet, hogy estem-keltem, de tanultam is valamit a túlélésről…

Attila sokáig sportolt: focizott, kézilabdázott, kerékpározott, sakkozott. – Amikor már nem játszottam, a Tápiószentmárton SE elnöke lettem. 2000-ben a döntőben a Bodajkot legyőzve megnyertük a labdarúgó Szabad Föld Kupát! – említi büszkén, nagyot húzva teájából. Halkan megjegyzi: ma a foci is mást jelent, mint régen. – A legutóbbi mérkőzés, amire kimentem, a Fradi közelmúltbeli pályaavatója volt. De a legnagyobb élményt nem a játék adta, hanem a derbi előtt a vendégek, az angol Chelsea tréningje. Az az intenzitás, amit José Mourinho edző megkövetel, imponált. Látszott, hogy az angol bajnokságban gürizni kell a sikerért. A Kunsági borvidék arra sarkallja az embert, hogy vegye komolyan a munkát és legyen tisztességes!

E tájon extrém körülmények között kell helyesen dönteni, úgy, hogy a lehető legjobbat tegyék a szőlővel. Sajnos kevesen értik meg, hogy a szőlő nem a haszonszerzés eszköze, hanem élőlény, ami elvárja a törődést. Ahogy a sorsára hagyott szőlőfürtnek, úgy Kiss Attilának is gyakran sebes a lelke. Ilyenkor verselni szokott. A walesi bárdok a kedvence.

– Nem bírnék a tengerparton heverészni. Ha megyek valahova, a megismerés vágya hajt. Harminc országban jártam. Filmbe illő jelenetek között vásároltam bort Egyiptomban, ahol ez tilos. Lefüggönyözött kocsival vittek el néhány palackért, miután fizettem, többszöri autóváltással vittek vissza a hotelbe. Barangolásaim alatt ébredtem rá, hogy milyen szerencsések vagyunk mi itt, a Kápát-medencében, mennyivel könnyebben és jobban élünk, mint másutt oly sokan.

Voltak idők, amikor úgy tűnt, semmije nem maradt. Egy válás és a gazdasági válság, hiteleinek bedőlése oda vezetett, hogy Kiss gazda a Kincsem pincét elveszítette. Amikor a legnagyobb mélységbe jutott, találkozott élete szerelmével. Vele, apjával és borász fiával összekapaszkodva, szívós munkával újrakezdett mindent. A lánya közben bőrgyógyász-rezidensnek állt. Amikor kezdtek rendeződni a dolgok, kisfia született. – Alapvetően elégedett vagyok. Alkottam, talán letettem valamit az asztalra – zárja a beszélgetést. Majd gyorsan visszatér a jelenbe: jó termésre számít, bár a szőlő sokat szenvedett a kánikulától. Ám a kunsági szőlő és szőlész ellenálló fajta.