Későn érő géniusz

Csontváry – eredetileg Kosztka – Tivadar azonban nem csupán a legnagyobb festő címre vágyott. Hazájáért is tenni szeretett volna, műveivel a nemzeti nagysághoz hozzájárulni. Festményein többször is visszanyúl történelmi örökségünkhöz, erősen hitt a magyar-hun rokonságban. Járt a Szentföldön, Olasz- és Görögországban, a Közel-Keleten – ám megvádolták, hogy távoli tájakat ábrázoló festményei csupán képeslapok lenyomatai. Szerette a monumentális műveket, legyen szó épületről vagy festményről. Napjainkban „A magányos cédrus – Csontváry géniusza” című kiállításon a festőóriás mindegyik „arcát” láthatjuk: a szárnyait próbálgató festőnövendék portréját ( Önarckép), a történelmi eseményeket megjelenítő hazafit (Zrínyi kirohanása), a pusztáért rajongó piktort (Vihar a Hortobágyon), a fény festőjét (A Keleti Pályaudvar éjjel). Úgyszintén a leghíresebb, legszebb képeket, így a monumentális Baalbeket, a Fohászkodó üdvözítőt, A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálembent – s természetesen a cédrusokat: a Magányos Cédrust és a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonbant. Hosszú előkészítő munka eredménye a kiállítás.

A képeket az ország több pontjáról, külföldről, magán- és közgyűjteményekből hozták, hogy együtt láthassuk a Csontváry-életművet. Körbejárva a tárlatot, újból meggyőződhetünk róla: a festő zsenialitását elvitatni nem lehet.

A kiállítás a Budai Várban, a Honvéd Főparancsnokság épületében tekinthető meg december 31-ig. Érdemes időt szánni rá, hatalmas élmény.