Két teherautó élelem

Ezerkilencszázötvenhat októberében hozzánk, Gyöngyöshalászra is elérkezett a hír, hogy Budapesten kitört a forradalom, amit aztán a Magyar Rádió is megerősített. Az országban sorra alakultak a munkástanácsok, így történt ez nálunk is. A halászi munkástanács vezetőjévé Kucsik Pétert választottuk, én 22 évesen az ifjúsági és sportbizottság részéről lettem a munkástanács tagja.
Változást akart az egész ország, mi is. Arra azonban nagyon ügyeltünk, nehogy valami baj legyen a faluban.
A forradalom idején esténként négy barátommal jártuk az utcákat, éjfélkor mindig bementünk a parókiára, és jelentést tettünk Kucsik Péter bácsinak. Aztán mi is lefeküdtünk. Sajnos a forradalom nem volt hosszú életű, és sok halálos áldozattal járt az országban, kórházba is rengetegen kerültek súlyos sebekkel. Nálunk szerencsére nem történt semmi baj.
A budapesti élelmiszerhiány miatt mi is elkezdtünk élelmiszert gyűjteni. Ezt a munkát én szerveztem, és boldog voltam, amikor a falunkban két teherautónyi, 25-30 mázsa élelmet sikerült összeszedni. Ezt eljuttattuk egy budapesti kórházba. Két fegyveres kísérő ment a teherautókkal, az egyik Kucsik Péter bácsi volt, a másik Szalai László.
Azóta is jólesően gondolok a falu összefogására. És sokszor elgondolkozom, mennyire másként alakult volna az ország sorsa, ha akkor valóra válik a magyar nép vágya: győz a forradalom.
Kiss István, Gyöngyöshalász