Ne foglalkozzon a sérelmekkel, a babára koncentráljon!

Kedves Ágnes!
A két héttel ezelőtti lapszámban olvastam Magda levelét, melyben sérelmezi: a menye nem veszi jó néven, hogy kivételt tesznek a lányukkal és annak kislányával. Különösen megragadott az a mondat, hogy a menyük már a fiuk fülét is teleduruzsolta. Nálunk ugyanis hasonló a helyzet, csak a körülmények mások.  
A sógornőm Nyugat-Európába ment férjhez, ott is élnek már több mint egy évtizede, a mi életszínvonalunkhoz képest nem rosszul. Két gyermekük született, akiket nem tanított meg az anyukájuk magyarul. Tehát velük és az édesapjukkal gyakorlatilag senki nem tud a családban kommunikálni, nem hajlandók köszönni sem. Ha évente egyszer eljönnek tíz napra, a saját szememmel látom, mit művelnek a nagyszülőkkel. A fiúcska nem szégyell jókorákat rásózni a hátukra, karjukra, vagy ahol éri őket. Az apjuk az egész ittlétet egyfajta nyugat-európai fensőbbséggel tűri. A nagyszülők viszont, mintha ebből semmit nem akarnának észrevenni, teljesen elfogultak. Évente kétszer, vagy inkább háromszor kiutaznak hozzájuk három hétre, és olyankor a padlástól a pincéig rendbe teszik a házat és a kertet. Megcsinálják a teljes nagytakarítást, mosnak, főznek stb., miközben mi itthon nézünk rá az ő házukra, levágjuk a füvet, locsolunk, meg amit éppen kell. Természetesen ilyenkor soha nem mennek üres kézzel. A látogatások között pedig rendszeresen hatalmas csomagokat adnak postára.  
Ezzel szemben mi soha nem kapunk tőlük semmit. Az ünnepnapokat elintézik egy szál virággal, máskor egy üveg borral.
Úgy alakult, hogy évekig hiába vártunk gyermekre, míg végül az idén, mikor már teljesen feladtuk a küzdelmet, kopogtatott nálunk a gólya. Azt hittem, így majd mi is kedvesebbek leszünk nekik, de csalódtam. A minap az anyósom bejelentette, hogy kimegy a lányáékhoz, s elhozza a gyerekek kinőtt ruháit, jó lesz az a mienknek. Közöltem vele: nem szeretném másvalaki használt ruhájába öltöztetni a kisbabánkat. Ebből aztán lett is sértődés, s persze ki más volna a hibás, mint a meny…
Üdvözlettel: Lilla

Kedves Lilla!
Nincs helyem, hogy tovább idézzek hosszú leveléből. Úgy tűnik, hogy az anyósáék tényleg egyoldalúan kivételeznek a lányukkal és a családjával. Csak magamat ismételhetem, amikor újra hangsúlyozom: ez súlyos hiba. Viszont, ha megszületik az önök kisbabája, szerintem megváltoznak, hiszen ő lesz az egyetlen közelben lévő unoka. De hogy a viszony jobb legyen, ahhoz az is kell, hogy ne mérgesedjen tovább. Ehhez önnek is lazábban kell vennie a sérelmeit. Ne foglalkozzon velük, már csak a babára koncentráljon.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes