Repülőjegy csak oda - Különcök vagy bölcsek, akik hátat fordítanak?

Csalódott és vagyonukat vesztett bankárok, nyugalomra vágyó színészek, újságírók – többen döntöttek már úgy, hogy elég az örökös nyüzsgésből. A modern Robinsonok belevágnak: vesznek egy repülőjegyet a világ távoli pontjára – „csak oda”. Hátat fordítanak a civilizációnak, és inkább csereberélnek különféle holmikkal, mintsem bankolnának. Lássunk néhány példát! „Szürke öltönyös szellemek” – így nevezte a volt kollégáit az a londoni fiatalember, akinek 27 esztendős korában elege lett a városi kavalkádból, annak dacára, hogy mesés fizetést húzott a bankjától. Feladta addigi életét, felszállt a Bangkokba induló gépre, majd letelepedett egy laoszi szigeten. Robinson mai követője nádkunyhót épített, képes vadászattal és cserekereskedelemmel ellátni magát. Habár londoni barátai hiányoznak neki, elégedett. 

A váltás persze nem kockázatmentes. Emlékszünk a Számkivetett című filmre Tom Hanks főszereplésével? A sztori szerint a főhős egy topmenedzser, aki egzotikus szigetre sodródik, miután a gépe lezuhan, s négy évig ott él, kényszerű önellátásban. Magányában egy focilabdával beszélget, Wilsonnal, hogy mégis legyen valamilyen társa. 

„Senki sem különálló sziget” – idézi John Donne angol költőt Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus és boldogságkutató, így ő bizonyosan nem írná fel receptre a magányt. Kutatások szerint az emberben mélyen gyökeredzik a valahová tartozás érzése, így a társas kapcsolatok ápolása, egymás támogatása több örömöt ad, mint a bezárkózás. Sőt, ha valaki magára marad, az testi és lelki betegségekhez is vezethet. Hajdan őseink együtt vadásztak, gyűjtögettek, kisegítették egymást, s mindenki attól érezhette biztonságban magát, hogy a csoporthoz tartozik. Nem csupán a ragadozóktól és az időjárás viszontagságaitól védték egymást, az elmagányosodástól is. Tehát a remetelét keveseknek jelent örömet, de talán egy kaland erejéig jó volna kipróbálni – mondjuk, a norvég jégvilágban, a Spitzbergákon. Bolygónk legészakibb, még lakott városában, Longyearbyenben jobbára szénbányászok élnek, de kevés család bírja ott ki fél évnél tovább. Fogvacogtató hideg, télen egész nap sötétség – viszont idegnyugtató, hogy legfeljebb jegesmedvék jönnek szembe az utcán…