A hét témája: Oda a biztonság!

Franciaország-szerte 1961 óta nem látott biztonsági intézkedéseket vezettek be: az egész országra kiterjedő rendkívüli állapotot és részleges kijárási tilalmat hirdettek ki. Ám a razziák és bombariadók ellenére az élet megy tovább, egyelőre nem vált valóra az iszlamisták azon törekvése, hogy a hitetlenek „még a boltba is féljenek lemenni”.

„A terrorizmus soha nem pusztíthatja el a Köztársaságot, mert a Köztársaság fogja elpusztítani a terrorizmust” – jelentette ki Versailles-ban François Hollande. Párizs mostantól nem az Iszlám Állam megállításáért, hanem „annak elpusztításáért harcol”. A francia elnök – aki az ENSZ Biztonsági Tanácsa összehívására szólított fel a terrorizmus elleni harc jegyében – szokatlanul kemény szavai már azt követően hangzottak el, hogy Franciaország beszállt a Szíria területén lévő Iszlám Állam elleni légi csapásokba az Egyesült Államok vezette koalíció tagjaként. Vasárnap húsz bombát dobtak le szír területre francia gépekről. 

Az a mészárlás, amely idén januárban a Charlie Hebdo című szatirikus lap szerkesztősége elleni terrorakciót követően még kevésnek bizonyult az IÁ elleni hatékony fellépéshez, most akár a közel-keleti helyzet valódi rendezését is előremozdíthatja – állítja dr. Feledy Botond külpolitikai elemző. Szerinte nem véletlenül indult el másfél hónappal ezelőtt a fehér házbeli Obama–Putyin-találkozó, valamint két nappal a törökországi G20-csúcstalálkozó előtt amerikai légi támogatással, a kurdok és a jazidik felfegyverzésével a szárazföldi offenzíva november 12-én az IÁ eddig meghatározó területei ellen. 

A hadművelet elsődleges célja az iraki és a szíriai IÁ Moszulhoz vezető egyik fő útvonalának az elvágása, ami azért alapvető fontosságú, mert a kevés harcoló alakulattal rendelkező dzsihádisták eddig egyik országból a másikba dobálták a katonai egységeiket, attól függően, hol volt rájuk szükség. Ennek az útvonalnak a megsemmisítésével komoly taktikai fölényre tehetnek szert az ellenfelek. 

Feledy Botond szerint az IÁ elleni harc most nem elsősorban kül-, mint inkább belpolitikai kényszer, hiszen válaszolni kell a párizsi merényletre. Ha ez a kényszer elég erős ahhoz, hogy a széles körű katonai összefogáshoz a politikai döntés megszülessen, ez év végére vereséget mérhetnek a kalifátusra. Már most is egy több mint 50 tagú koalíció áll szemben az iszlamistákkal, a résztvevők nagy része azonban csak nem harci támogatást nyújt. Kérdés: ki az, aki fegyvereket is hajlandó bevetni? A franciák mellett az olaszok és a németek is még elég tartalékkal rendelkeznek, hogy a katonai beavatkozásukat akár növelhessék. 

A fő politikai kérdés továbbra is az: mi lesz ezután? Hogyan alakul a szíriai elnök jövője, lesz-e szíriai kiegyezés, azon keresztül pedig síita–szunnita egyensúly? Ma még a rögvalótól távolinak tűnik az a politikai cél, hogy Szíriában az ENSZ által felügyelt, szabad választásokat tartsanak, hiszen annyi fegyver van az országban, hogy azokat egyetlen új kormány sem tudná pacifikálni... 



Összeállította: Markos Mária