'Betörők! Zárás után az üzletben árut sem tartunk'

1945. 
Pesten legelőször az üzlethelyiségek épültek
újjá, és meg kell állapítani, hogy a körutakon
sok szép, modern üzlet van, kivilágított kirakattal. Legszebbek,
és számban is vezetnek az óra- és ékszerüzletek.
Különösen kedvenc foglalatossággá vált Pesten a
törtarannyal való kereskedés, ami engedélyezve van, de
emellett dollárral és fonttal is kereskednek, ami viszont
nincs megengedve. Azért a legtöbb ékszer- és textilüzletnek
éjszakára nem világítják ki a kirakatát, ehelyett
záráskor egy táblát tesznek a kirakatba ezzel a felirattal:
„Betörők! Zárás után az üzletben árut sem tartunk.”

1955.  
Megállapították az apaállat-gondozók fizetését.
Egy apaállat után havonta 145 forint, két
apaállatnál 242, három apaállatnál 484, négy apaállatnál
544, és végül öt apaállatnál 604 forint a juttatás.
(Ötnél több apaállatot egy dolgozó nem gondozhat.)
Apaállatnak számít egy bika, vagy négy kan,
vagy tíz kos, vagy tíz bak. Az ellések után prémium is
jár. Tehén ellése után 8 forint, koca ellése után 3 forint,
juh és kecske ellése után 2-2 forint.

1965. 
Badari Margitka a tanév kezdetére egyedül
maradt: édesanyja meghalt, az apja elhagyta.
Néhány nappal szeptember elseje előtt nagy meglepetés
érte: a Jászberényi Sütőipari Vállalat szocialista
brigádja ajándékot hozott. Benne füzetek, írószer, bőrtáska,
iskolaköpeny. Így esett, hogy Badari Margitka a
tanévnyitóra ragyogó arccal érkezett, a VIII. osztályban
ő volt a legboldogabb kislány. Aztán levelet írt a
szocialista brigádnak: „Boldog vagyok, mert úgy
érzem, mégsem maradtam egyedül…”

1975. 
Ágyúval verébre? Ráillett a mondás azokra a
hivatalokra, amelyek 20-30 forintos követeléseiket
bírósági úton hajtották be, sokszor annyi költségért.
Ez azonban most már a múlté: miniszteri rendelet
szüntette meg ezt az állapotot. Mostantól állami
szerv 50 forintot nem meghaladó követelését bírói
úton nem lehet behajtani, a hivatal vagy vállalat saját
maga kell, hogy behajtsa járandóságát.

1985. 
Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka:
„Azt nem is kell külön mondani,
hogy a munkásőrök 80 százaléka tagja a pártnak.
A munkásőrök között vannak párttitkárok, tanácstagok,
tanácselnökök, rengeteg szakszervezeti bizalmi;
csak parlamenti képviselőből tizennégyen tagjai a
szervezetnek. A közéletnek nincs olyan helye, ahol a
munkásőrök ne lennének jelen. Amíg a párt politikájával
így tudunk azonosulni, addig nem veszélyeztet
bennünket, hogy mi is odakerülünk a kiabálók közé,
akiknek ez se tetszik, az se tetszik.”

1995.  
Huszonhárom éves egyetemista lány vagyok,
parasztszülők gyermeke. Jelenleg kollégiumban
élek. Egy hangversenyen ismerkedtem
meg egy fiúval, aki már diplomát szerzett, s egy
külföldi cég nagy jövőjű alkalmazottja. Egymásba
szerettünk, az övé lettem, megkérte a kezemet. A szüleim
azonban azt sem engedik meg, hogy elvigyem a
falunkba. Az ok: jövendőbelim afrikai. Leírom: néger.
Szüleim sírva kérnek, ne hozzam őket ilyen helyzetbe,
mert mit szólna a falu? Holott szerelmem apja
hazájában államtitkár, a nővére ismert művész, igen
gazdagok. Leendő apósom a mellényzsebéből kifizetné
a mi falunk egész lakosságát. Az én iskolázatlan,
részeges rokonaim azonban látni sem kívánják őket.

2005. 
Január elsejétől életbe léphet a távolságtartó
intézkedés. A családját bántalmazó hozzátartozót
10, illetve 30 napra a bíró eltilthatja az áldozatoktól.
A törvényjavaslat szerint az elkövető köteles
elhagyni a családi otthont, köteles távol maradni egy
meghatározott területtől, személytől, annak munkahelyétől
vagy gyermeke oktatási intézményétől. Ha a
döntést megsérti, letartóztatják.