Egy csődtömeg vergődése

A decemberben 80. születésnapját ünneplő amerikai rendező legújabb, az Abszurd alak című filmjében nem kerülgeti a témát: főhőse, egy minden értelemben impotens, a világból teljesen kiábrándult, nagynevű filozófiaprofesszor nem tesz mást, mint célt keres kiüresedett életének – száműzve magát egy kisvárosi főiskolára. A magát csődtömegnek érző férfi, Abe Lucas (Joaquin Phoenix zseniális alakításában) már-már alig bír lélegezni az egzisztenciális válságától meg az ezzel együtt járó depressziótól, alkoholizmustól, kapuzárási pániktól.

Mégis mi a baja a világgal?

Egyetlen tömör mondatban így summázza: „Elfelejtettem, miért érdemes élni.” Sikerül alaposan felkavarnia az iskola poshadásnak indult állóvizét – méghozzá a sablonosnál is közhelyesebb szerelmi szálakkal. Például viszonyt kezd magányos, boldogtalan házasságban vergődő kolléganőjével (Parker Posey). Ezenkívül a gödör mélyéről egy gyönyörű fiatal lány, a legjobb tanítványa (Emma Stone) próbálja kiragadni rajongásával. Hogy kire emlékeztet ez a kiégett intellektüell? Kétségkívül a létértelmezés zsákutcájában vergődő Woody Allenre, aki ebben a filmjében – a professzoron keresztül – végre gond nélkül vitatkozhat a kontinentális filozófiáról és a kötelesség etikájáról, puffogtathat kacifántos mondatokat Kanttól és Kierkegaardtól. Bár nagy örömet nem találhat ebben sem, hiszen elhangzik, hogy „a filozófia nagy része verbális maszturbálás”.

Végül egy szélsőséges ötlet, majd a megvalósítás kizökkenti  emberünket a letargiából: megszabadítjaa társadalmat egy elvetemült, hatalmi helyzetével visszaélő figurától. Abe a gyilkosság önmarcangoló vádja alól felmentést ad magának, és ettől visszatér régóta lankadó lelkesedése. Persze a morális önigazolással még nincs rendezve a számla – ezt már Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése óta tudjuk.

Vagyis a roppant termékeny Woodynak sajnos a 45. nagyjátékfilmjében, ezúttal sem sikerült újat mondania…