Kiút a kilátástalanságból? Jó lenne, ha télen nem kellene a közmunkások kétharmadától 'megszabadulniuk'...

Bármennyire furcsán hangzik is, a közmunka egyik legnagyobb előnye, hogy a résztvevők nem otthon üldögélnek, hanem tesznek valamit a pénzért, amely átlagosan két és félszer akkora – körülbelül 50 ezer forint –, mint az azoknak járó támogatás, akik nem vesznek részt benne, tájékoztatta lapunkat Kovács Béla, a Somogy megyei Osztopán polgármestere. Ráadásul a település többi lakója sem úgy néz rájuk, mint az örökös naplopókra.

A képet azonban árnyalja, hogy a közmunkások nagy része képtelen kikecmeregni ebből a státusból. A 30 osztopáni közmunkásból idén öten vannak, akik talán el tudtak helyezkedni – igaz, ők is a régi értelemben vett segédmunkát végeznek. De legalább megtapasztalják, milyen az, ha valakinek munkahelye van.

Nagyon fontos, hogy a döntéshozók olyan pályázatokat írjanak ki, amelyek az életre szabottak, nyilatkozta továbbá Osztopán első embere. Jó lenne például, ha a közmunkások által egyre több helyen megtermelt zöldséget széles körben értékesíthetnék, ám ennek még jogszabályi akadályai is vannak. S persze jó lenne az is, ha ilyenkor, télvíz közeledtével nem kellene a közmunkások kétharmadától megszabadulniuk azzal az ígérettel, hogy megfelelő pályázat kiírása esetén márciusban ismét felveszik őket. Az elkövetkező négy hónapban ezért ezeknek az embereknek a jövedelme korlátozódik, miközben a kiadásuk növekszik, például tüzelőt is be kellene szerezniük.

Elsődleges célja volna a közmunkának, hogy minél több állástalant visszavezessen a munka világába. Ezt a szerepét azonban csak részben tölti be, ugyanis arra a gyakorlatra is számos példa akad, hogy hivatalok megszabadulnak az alkalmazottaik egy részétől, majd visszafoglalkoztatják őket – csak éppen már töredék fizetésért.