Ne féljünk a kolbásztól!

Mint ahogyan azt múlt heti lapszámunkban közöltük: a WHO rákkutatással foglalkozó csoportja állítja, hogy a vörös húsokból készült húskészítmények csaknem ötödével növelik a vastagbélrák kialakulásának esélyét azoknál, akik naponta legalább 50 grammot esznek belőlük. A rákkeltő hatást illetően a húskészítményeket egy kategóriába sorolták a dohányzással, az azbeszttel és más anyagokkal. Vajon értelmezhető-e mindez úgy, hogy a cigaretta egyenlő a tüdőrákkal, a kolbász a vastagbélrákkal? Mit is rejt magában a vizsgálati anyag? 

A WHO-jelentés valóban a felsorolt állításokat tartalmazza, ezt kapta fel világszerte a sajtó. Azt azonban nem vagy csak kevesen tették hozzá: a jelentés nem azt mondja, hogy nem szabad vörös húst – sertés-, marha-, birkahúst – enni, hanem azt, hogy mértékletesen kell fogyasztani belőle. A vizsgálatok a húskészítményekre vonatkoztak, melyekhez többféle adalékanyagot használnak a gyártók. 

A tőkehúsra nézve nem tudtak hasonló biztonsággal, illetve megalapozottsággal állás foglalni. Ennek ellenére e húsfélékről is azt állítják, hogy „embereknél valószínűleg rákkeltő hatásúak” lehetnek. A kutatók korrekten hozzátették: a húsok és a hústermékek értékes, a szervezetnek fontos tápanyagokat, B-vitaminokat, a csak állati termékekben található hem-vasat és cinket tartalmaznak, ezért a kockázatok figyelembevételével is a vegyes táplálkozás részei maradhatnak. A WHO nem azt mondja, hogy tilos vörös húst enni! 

A laikus háziasszonyban azonban felmerül: ha nem eszünk vörös húst, akkor mit tegyen az asztalra? Baromfit? Az nem veszélyes? Nos, ha a WHO vizsgálná a baromfiból készült párizsik, sonkák, felvágottak, füstölt termékek körét, szinte garantálható, hogy hasonló eredményre jutna. Ezek is ugyanazokat az adalékanyagokat tartalmazzák, mint a vörös húsokból készült termékek. 

Az eddigi vizsgálatok csakis a vörös húsok és az abból készült húskészítmények fogyasztása és a vastagbélrák gyakorisága közötti igen csekély mértékű összefüggést tárták fel.