Nemcsak nagy írónk képzelete szülte! Beszédes öltések

A részletekért vissza kell forgatnunk az idő kerekét, mégpedig a XVI–XVII. századig. Több forrásban is említik a török kori epizódot, melyek közül egyetlen kéziratos dokumentum maradt fenn a kecskeméti levéltárban. Ebben azt olvashatjuk, hogy amikor 1596-ban III. Mehmed szultán, a török sereg vezére – nem mellesleg Kecskemét és környéke főbirtokosa – Eger várának meghódítására indult Konstantinápolyból, útja során megpihent Alpáron (a mai Lakitelek közelében), és maga elé hívatta Kecskemét vezetőit.

Az elöljárók, köztük a főbíró a város engesztelő ajándékaként száz ökröt, hatszáz juhot, tizennégy szekér kenyeret vittek ajándékba, és kértek tőle egy csauzt (őrző törököt), aki védelmet nyújtana a portyázó csapatok ellen.Ez a kívánságuk nem teljesült, viszont Mehmed háromszáz arannyal jutalmazta a figyelmességet, illetve egy oltalomlevél kíséretében átnyújtott egy díszes kaftánt is. És a receptet hozzá: ha bárki a török táborból háborgatná a nagylelkű polgárokat, akkor a bíró csak vegye fel a „csodaköntöst” és mutassa meg a szultán levelét, s ezek után minden muzulmán kártétel nélkül eltávozik, mert nem tekinti őket ellenségnek. Ennek valóságtartamáról nemsokára meg is győződhettek a kecskemétiek. Amikor egy Szeged felől érkező seregre lettek figyelmesek, a bíró magára öltötte a kaftánt, úgy várta a törököket. Azok pedig meglátva a káprázatos ruhadarabot, leugrottak lovaikról és térden csúsztak elébe, majd csókolgatni kezdték a kaftán szegélyét. Ha a bíró megengedte, akkor a városban maradhattak, ha nem, akkor tovább kellett vonulniuk. A történet futótűzként terjedt Európaszerte a korszak legfontosabb „hírportáljain”, főleg templomi prédikációkon, istentiszteleteken.

Az eseményt Kecskemét város jegyzőkönyvében örökítették meg 1668-ban, az esemény után 72 évvel. Az idők során a valós alapokon nyugvó legenda meseszerű elemekkel bővült, Mikszáth regényében – és az annak alapján készült két magyar mozifilmben 1942-ben és 1969-ben – például Kecskemét négy szép lányért szeretne cserébe kapni egy béget a budai pasától, de csak egy varázserejű kaftánt kap, amely előtt minden igazhitű térdre borul és teljesíti viselője kívánságát. A polgármester szabó apja elkészíti a köntös pontos mását, az eredetit pedig szép summáért eladja egy másik város küldöttségének. A krimibe illő bonyodalmak és izgalmak akkor kezdődnek, amikor kiderül, hogy a másolatról hiányzik az iszlám öltés jele…

A beszélő köntös nemcsak irodalmi alkotásként, játékfilmként, sőt képregényként él tovább, hanem színpadi produkcióként is. Operettváltozatát hazánkban először 1896-ban mutatták be német nyelven, teátrumi létének egyik legutóbbi állomása pedig éppen Kecskeméten volt 2000-ben. Az áthallásoktól sem mentes, helyi közéletre aktualizált produkció kapcsán Bodolay Géza rendező (akkori színházigazgató) így fogalmazott: „A köpönyegekből még csak ki lehet bújni olykor, a bőrünkből soha.”

A török kor megelevenítésére most a hírös város ékszerdobozaként is számon tartott Cifrapalota tett kísérletet. A múzeum régi adósságát törleszti A beszélő köntös nyomában című kiállítással, ahol ezernél is több régészeti kincs és történelmi dokumentum segíti feleleveníteni a Duna–Tisza köze virágzó korszakát, a késő középkori gazdálkodást, a céhekbe tömörült iparosok tevékenységét, az állattartás elterjedését, a piacok és vásárok forgatagát. És azt a kettősséget, amely a török hódoltság következében Kecskemétet jellemezte: az akkor ötezer lelket számláló poros városka részben haszonélvezője, részben elszenvedője volt a leigázottságnak.