Túlélőtúra a volánnál - Biztonság mindenekfelett

Ugyanígy a gyári fogyasztás adatait sem érdemes túl komolyan venni. Ha úgy tesztelik, mennyit zabál a kocsi, hogy álló helyzetben leállítják a motort, speciális és „púposra” fújt gumikat használnak, a karosszéria ki- és letakarásával csökkentik a légellenállást, akár a negyedével is lefaraghatják a valósan mérhető értékeket.

Apropó, fogyasztás és guminyomás. Felmérések szerint tízből hét magyar autós nem sokat törődik a négy kerékkel. Az esetek kétharmadában az alacsony légnyomás, a túlfújt gumi 14%-ban, kétötöd részben pedig a kopott futófelület növeli a kocsi étvágyát, s ami ennél is nagyobb baj: a balesetveszélyt. Hogyan lehet hát spórolni és a levegő szennyezettségét is visszaszorítani?

Elektromos autóval. Izgalmas, hogy a Tesla gyár – egy töltéssel 414 kilométeres „elméleti” hatótávolságú – X modelljét hamarosan 260 és 500 lóerős motorral is megrendelhetjük. (Hogy minek a villany versenyautó, leginkább csak a kitalálói tudják.) Hurrá! A gond csupán az, hogy e járgány alapára potom 125 ezer dollár (tehát úgy 35 millió forint) körül várható. Hát, egyhamar nem lesz népautó, az tuti.

Hogy nem vagyok a technika ellensége, máris bebizonyítom. Példának okáért szerintem a kipörgésgátló, az ABS, a menetstabilizátor, a vészfékasszisztens, a ráfutásos balesetet elhárító rendszer, az éjjellátó kamera, a parkolóradar, a beépített GPS mind-mind roppant hasznos találmány. S hogy manapság csaknem valamennyi felsorolt szerkezet szinte már-már alapfelszerelésnek számít, tiszta szívemből üdvözlöm.

De hogy valamikor is beüljek egy számítógép vezette-vezérelte autóba, a mélyen tisztelt autógyári urak-hölgyek azt ugyan leshetik. (Az automata sofőrrel közlekedő 4-es metróra sincs sok kedvem felszállni, pedig másik szerelvény ritkán jön vele szemben, nem fut át előtte valamely holdkóros tévelygő, s ha valahol elfelejtene lelassítani, azért még marad néhány kilométernyi sín a megállásra.) Persze a mérnököknek az a dolga, hogy mindig valami nagyszerű újdonságon törjék a fejüket.

A sofőrszámítógép bizonyára rettenetesen gyorsan elemez, dönt, és könyörtelenül végrehajtja az előre betáplált parancsokat. De vajon tökéletesen tudja-e, hogy az utolsó pillanatban merre tekeredjék a kormány? A fékre kell-e lépni, vagy inkább a gázra? Ha pedig mégis baj történne, ki áll majd bíróság elé: a számítógép, a program kifejlesztője, a kocsiban ülő(k)? Mert mindig a biztonság növelése az elődleges cél, nemde?