'Kapható' férfiak - 'kopók' - és 'elszállíthatók' - nemcsak egyedülállók, nős férfiak is

1945.
Fridmann Nándor vegyiáru-kereskedő lakásán 2224 dollárt, 200 svájci frankot, 70 ezer rubelt, 4000 holland forintot és 1 kiló színaranyat találtak. Ezenkívül 30 zsák enyvet, 40 pár cipőt, 1 millió darab tűzkövet és 150 négyzetméter bőrt is rejtegetett. A gazdasági rendőrség letartóztatta Gragger Eduárdot, a Stühmer csokoládégyár igazgatóját, mert a gyár részére hatóságilag kiutalt cukrot feketén adta el. Legjobb vevője Dezseffy Aurélné grófnő volt, aki legutóbb is 14 mázsa cukrot vett tőle 11 Napóleon-aranyért.

1955.
„Magyarország a híradástechnikai iparban jelentős helyet foglalt el a múltban, ennek ellenére elmaradtunk a televízió megvalósításában. Most azt a feladatot tűzzük magunk elé, hogy 1957-től kezdve, a jelenlegi kísérleti adások helyett rendszeres televíziós adást valósítsunk meg.” Ezt a néhány mondatot, amelyet Gerő elvtárstól idéztünk, látványos intézkedések követték. Ezek eredményeként a budapesti Divatcsarnokban december elején megnyílt Rádió és Televízió Kiállítás látogatói már megcsodálhatták a televíziós (távolbalátó) kísérleti adó műsorát.

1965.
Bécsi sétánk második részét egy megjegyzéssel zárnám. Szemlélve a kirakatokat, aligha tévedek, tíz ujjunk is elég lenne azoknak az áruknak az elsorolására, amelyeket a 100 forint = 43 schillinges, irreális árfolyam ellenére is érdemes ott megvásárolni. Főként a spekulánsoknak… A kül- és belkereskedelem néhány intézkedéssel kihúzhatná az orkán- és nejlonbolondéria méregfogát: nem kellene magas áron tartani itthon ezeket a termékeket, amelyek a világon már filléres tömegcikknek számítanak.

1975.
Hosszú vita folyt annak idején, hogy „kiszerelt” vagy „előre csomagolt” néven hozzák forgalomba a cukrot, lisztet, paprikát, sót. Végül is győzött az előre csomagolt, de főként vidéken, még tartja hadállásait a kiszerelt is. Nem volna csoda, ha egyszer egy vevő is így szólna az eladóhoz: „Legyen szíves, szereljen ki nekem másfél kiló savanyú káposztát…”

1985.
Bár a felmérés francia, de talán hazánk férfilakosságának is érdemes megismernie. Arra a kérdésre például, hogy „Uram, kész ön a szerelemre?”, az egész lakosságra vetített eredmény: a nagyjából 60 milliós országban mintegy 5,5 millió egyedülálló vagy nős francia férfi állandóan „kapható”. Majdnem ennyien vannak a „kopók”, akik aktívan keresnek nőt. És sok az „elszállítható” is, akik reménykednek, hogy ha kapcsolatuk felbomlik, lehetséges zsákmányaik lesznek a férfira vadászó hölgyeknek.

1995.
Negyvenhét éves asszony vagyok, s ugyan viharvert, de végül is jó házasságban élek. Ami a „viharvertet” illeti, a 19 év alatt kétszer is külön mentünk a férjemmel. Először ő esett úgy bele egy helybeli lányba, hogy máig is tartásdíjat fizet, másodszor meg én mentem el két hétre egy mérnökkel evezni és kempingezni a Tiszára. És most csináltam egy marhaságot. A sógorom ugyanis megtudta ezt a félrelépésemet, és azzal zsarolt, ha nem leszek az övé, elhíreszteli ezt a faluban. Végül is övé lettem. Ami persze kiderült, az uram elmondott mindennek, el akar kergetni, miközben a kedves testvére még egy rossz szót sem kapott

2005.
Nevelt fia könyvet írt a három éve elhunyt Hofi Gézáról. Ebből idézünk: „Az 1972-es Kádár-paródiától kezdve – ami óriási fegyverténynek számított – Hofinak mindent szabad volt. Hofi a szelep, mondogatták, amelyen kiengedheti a gőzt a rendszer megfáradt melósa. Mire azt felelte: ő legalább megpróbálta. Svájcisapkában, munkásruhában, kezében csípőfogóval állt ki a színpadra, s kimondta, jó hangosan, amiről odabenn, a gyárban csak suttogtak a brigádok. A tévénéző megmarkolta a sörösüvegét, jót röhögött a nyomorúságán – s az élet ment tovább…”