Borok násza

KORAI BÍBOR. A peronoszpórára csak kissé, a szürkerothadásra nem hajlamos, erős növekedésű, nagy zöldmunka-igényű, közepesen termő fajta. A téli fagyokat remekül viseli, viszont korai fakadása miatt a kora tavaszi fagyok erősen károsíthatják. Termesztése a hűvösebb, de magasabban fekvő területeken ajánlott, ahol a hagyományos fajtáké kevésbé biztonságos. Bora mélyvörös, csersavas, semleges ízű, így nem befolyásolja a házasított bor karakterét.

PANNON FRANKOS. Peronoszpórára csak kissé, lisztharmatra közepesen fogékony, a szürkerothadásnak jól ellenáll. Erős növekedésű, nagy zöldmunka-igényű, kiemelkedő termőképességű, szeptember végétől szüretelhető fajta. Kiválóan tűri a téli fagyokat, ugyanakkor a szárazságot is jól viseli. Bora mélyvörös, csersavas, semleges ízű. Borának minősége több évjáratban elérte, sőt túl is haladta a kékfrankosét.

MEDINA. A peronoszpórára nem fogékony, a szürkerothadásnak ellenáll. Erős növekedésű, de kis zöldmunka- igényű, bőtermő fajta, jól viseli a hideg teleket. A talaj és a fekvés iránt nem különösebben igényes, a szárazságra közepesen érzékeny, szeptember első felében szüretelhető. Bora általában lágy, fűszeres, a muskotályra emlékeztető (ami nem jellemző a vörösborokra), asztali minőségű, házasításra alkalmas.

DUNA GYÖNGYE. A gombabetegségekre nem hajlamos szőlőfajtaként írják le, amely a szürkerothadásnak is ellenáll. A telet kiválóan tűri, jó-közepes termőképességű, október második felében szüretelhető. Bogyóhéjában sok színanyagot tartalmaz, közepes cukorés nagy savtartalommal érik, bora kemény karakterű.