Élmény a buborékban

Ha azt mondjuk: champagne, először talán egy luxusszálloda jut eszünkbe, ahol már a reggelihez fenséges italt kortyolhat, így garantáltan a felhők felett lebeg a vendég. Márkus György szakértő segít leszállni a földre: Champagne egy nagy termőterületű francia borvidék neve. Kis túlzással ez a pezsgő szülőhazája, mely termőhelyi adottságaival, talajával, klímájával is garantálja a kiváló végeredményt. Sok múlhat a szőlőfajtán és az érlelésen is. A helybeli gazdák vehemensen ragaszkodnak az eredetvédelemhez, így csak azokra a palackokra kerülhet a champagne elnevezés, amik az itt termelt borból tradicionális eljárással készült pezsgőt tartalmaznak.
(Emiatt egyszer még egy elegáns francia parfümről is levetették e nevet.)

„Az igazi klasszikus eljárással készült champagne-t aprósüteményes, brandys, akácos ízéről, karakteréről ismerhetjük meg” – magyarázza a szakértő. Minden évben jó néhány hetet tölt e híres francia borvidéken, végiglátogatva a nagyobb birtokokat, avagy házakat, ahogy ott nevezik. A kóstolás számára szakma: a pezsgők 2015-ös világbajnokságán is közreműködött a zsűrizésben.

Ma divatja van hazánkban a pezsgőkészítésnek és a fogyasztásának is. Néhány évtizede még csak aperitifként vagy ünnepi koccintásra került elő ez az ital, ám ma más a helyzet.

Akadnak már olyan fővárosi éttermek, ahol a séf alkalmanként a pezsgőhöz igazítja a menüsort, ilyenkor egy vacsorához hat-hétfélét is felszolgálnak. Számos pincészet rukkol elő a maga pezsgőjével, s akad olyan is, amelyik már rangos díjjal büszkélkedhet. Márkus György igen magasra teszi a mércét, de például a kicsiny somlói borvidék Kreinbacher pincészetének világbajnokságon érmet szerzett palackjait ő is szívesen bontja. A fehér champagne mellett kedvtelve kortyolja a mostanában felkapott rozéváltozatokat is, melyek leginkább a piros gyümölcsöket tartalmazó desszertekhez illenek.

Olcsón sajnos nem vásárolhatunk igazán élményt nyújtó italt, így nem érdemes az „igazit” az áruházak alsó polcán keresni a néhány száz forintos tételek közt. A divatos habzóborokat és az olasz proseccót a hozzáértők nem tartják többre, mint egy egyszerű buborékos gyümölcslevet, némi alkohollal feldobva. Némi „nyelvlecke” is szükséges a biztos választáshoz: a leginkább ajánlható „brut” pezsgőt halakhoz, tengeri herkentyűkhöz, fehér húsokhoz adhatjuk, az „extra dry” változat pedig inkább az édességekhez illik.

Márkus György szerint a pezsgő és a champagne megérdemli, hogy végre a rangján kezeljük. Aki ínyencnek tartja magát, a nap bármely szakában kortyolhatja. Aki megengedheti magának, hogy egy-egy palackért kiadjon 4–10 ezer forintot, különleges élménnyel lepheti meg a vendégeit. A jó pezsgő nem a spórolós napokra való – de szilveszter csak egyszer van egy évben.
 

CSILLAGOKAT KORTYOLHATUNK. Az első pezsgőt az 1600-as évek végén francia borból készítette egy angol úr, az első részletes leírás pedig 1718-ból származik. Így megdőlt az a szép legenda, hogy ezt az italt egy Dom Perignon nevű bencés szerzetes találta volna fel véletlenségből: amikor karácsonyra borkülönlegességgel próbálta meglepni társait, a derék szerzetest az eredmény annyira elbűvölte, hogy így kiáltott fel: „Csillagokat iszom!”