F. Tóth Benedek: Hívjanak bátran!

– Józsikám, két perc, és adásban vagy! Endosz vagyok, az Univer…

– Ja, és Józsikám, ne felejtsd a számlát!… Áfás, tudod!

Endosz vagyok, az Univerzum ereje lük..

– Az útiköltséget is csapd hozzá!

– Péterkém, nem lehetne, hogy hagysz egy kicsit koncentrálni!?

– Persze, Józsikám, sosem zavarnálak, tudod, csak engem is nyaggat a könyvelés.

Endosz vagyok, az Univerzum ereje lüktet ereimben. A belőlem áradó szere…

– Bocsánat, ez a mosdó? Ja, ez nem… Te jóságos ég, csak nem Endosz, személyesen…

– Hogy az a magasságos lánckörfűrész zúgna fel a fülednél!…. Péter! Péter! Péééter!

– Itt vagyok, Józs… azaz, ööö, Endosz!

– Ki a fene ez itt, megmondanád, kérlek, és mit keres az öltözőmben?

– Ő, izé, ő, ööö… Ki is vagy te?

– A vésztelefonáló, ha senki nem hívná a műsort. És a mosdót keresem…

– Akkor húzzál szépen a mosdóba, mert ez itt, mint látod, nem az. A folyosó végén balra, aztán kérdezz tovább, ha nem találod!

– Oh, persze. De álmodni sem mertem volna, hogy összefutok Endosszal… Micsoda megtiszt…

– Jól van, kisember, el lehet menni! Endosz vagyok, az Univerzum ereje lüktet ereimben. A belőlem áradó szeretetből mindenkinek jut, de csak az kaphat belőle, aki megnyitja szívét és lelkét előttem. A műsor ideje alatt hívják az alábbi számot! Az első tíz telefonáló ma tízezerszeres szeretetet kap től…

– Ne haragudj, Endosz, hogy ismét zavarlak.

– Pééééter! Pééééter!

– Nem hallja, most ellenőrzi a süketszobát.

– Ebben az esetben jól figyelj, te kis vésztelefonáló! Nem tudom, ki vagy, és hogy minek zaklatsz, de ha nem látnád, készülök az adásra. Ilyenkor csöndre és nyugalomra van szükségem. Ha mindenki minden percben megzavarna, mit gondolsz, mi lenne ebből a műsorból?

– Értem, Endosz, nem is akarlak feltartani…

– …ennek igazán örülök, úgyhogy viszlát, és legyen szép napod!

– …csak mindig is meg akartam kérdezni, hogy honnan van benned ennyi szeretet. Egy éve figyelem a műsorodat, és látom, sosem fáradsz, mindig lelkes vagy, és amennyire meg tudom ítélni, az emberek szeretnek téged. Különben nem telefonálnának.

– Erre nekem most se időm, sem energiám, ha megbocsátasz… Péééééter! Péééééter!… Valaki vigye ki ezt a nyomorultat az öltözőmből!!!

– Dühös vagy rám?

– Péééter! Valaaaaki!

– De te Endosz vagy, az Univerzum ereje lüktet az ereidben! Miért vagy dühös rám?

– Na, végre, Péterkém! Pattintsd ki ezt innen, kérlek, különben nem állok jót magamért. És tudni akarom, ki vette fel ezt az idiótát!

– Ha jól emlékszem, te kérted, hogy valaki álljon készenlétben, ha senki sem telefonálna.

– Péterkém, de nem egy idiótát! Látni se akarom ezt a barmot!

– Na, jöjjön, Mr. Vésztelefonáló, elkísérem a süketszobába. Onnan nézi a műsort, és ha szólnak, azonnal telefonál. Most azonban kifelé!

Endosz vagyok, az Univerzum ereje lüktet ereimben. A belőlem áradó szeretetből mindenkinek jut, de csak az kaphat belőle, aki megnyitja szívét és lel…

– Kezdünk, Józsikám!

– Endosz vagyok, az Univerzum ereje lük…

– Még nem kell, Józsikám, csak ülj ide, és ha látod a piros fényt, kezdheted. Három, kettő, egy… ééés, tessék!

– Köszöntöm önöket, szép napot kívánok minden kedves nézőnek. Endosz vagyok, az Univerzum ereje lüktet ereimben. A belőlem áradó szeretetből mindenkinek jut, de csak az kaphat belőle, aki megnyitja szívét és lelkét előttem. A műsor ideje alatt hívják az alábbi számot! Az első tíz telefonáló ma tízezerszeres szeretetet kap tőlem, s ezért nem kell mást tenni, csak telefonálni. S mivel ma a Hold éppen a Jupiter házában áll, annak, aki SMS-t küld a csíkban futó telefonszámra, az százezerszeres boldogságot kap! Telefonáljanak, írjanak! S ha jól hallom, máris van valaki a vonalban…. Halló! Endosz vagyok. Halló!… Úgy tűnik, mégse, de addig, amíg összejön a kapcsolat, elmondom, hogy… Nem, mégsem mondom, mert mégis van valaki a vonalban. Igen, tessék! Endosz vagyok, kihez van szerencsém?

A csend, ami a stúdióban körbeölelte Igari József számlaképes segédszínészt, szinte fájt. Néhányszor próbálkozott még azzal, hogy ő Endosz, akinek az ereiben, ugye, de az Univerzum csöndje egymilliószoros súllyal nehezedett rá. Péter a rendezői szobából átrohant a süketszobába, és döbbenten látta, hogy a vésztelefonálónak nyoma veszett. A székén egy cetli pihent, rajta mindössze öt szó állt, kisbetűvel: ha nincs szeretet, nincsen semmi.

Péter ekkor leült a székre, és tárcsázott.

– Soproni István vagyok Tapolcáról – mondta rekedt hangon –, tizenhetedikén születtem, a csillagjegyem Vízöntő.

– Szerencséje van, hogy hívott, István, már érzem is, ahogyan az energia árad a karomban – mondta József, és kezével úgy tett, mintha kicsavarna egy képzeletbeli villanykörtét a levegőben. – A többieknek közben mondom, hogy írjanak SMS-t, és a kollégáim azonnal továbbítják az Univerzumnak. És ne féljenek telefonálni, ma garantált a boldogság, és ha a telefonálók száma eléri az ötszázat, a boldogság megtízszereződik. Mert én vagyok Endosz. Az Univerzum ereje lüktet ereimben. Hívjanak bátran!