Kis túlzással átbeszéltük a múlt századot Gabi nénivel

Gabi néni – merthogy mindenki így hívja – édesapjától örökölte a sport szeretetét. Gimnazista volt, amikor elindult egy atlétikai tehetségkutató versenyen, ahol majdnem minden számot megnyert, gátfutóként válogatott is volt. Gyarmati Olga (későbbi olimpiai bajnok) mögött állandó második, mondja nevetve.

A család Kispesten vészelte át a háborút. – Apám azt jósolta, ha Budapest elesik, vége lesz a háborúnak. Vonattal elvittek bennünket anyámmal először a határ mellé, majd Bajorországba. Egy ideig lágerben is éltünk, mezőgazdasági munkát végeztünk. Marasztaltak, de anyám kategorikusan kijelentette, hogy hazajövünk. Apámat elvitték az oroszok, soha nem tért haza, Észtországban halt meg – meséli. – Az élet nehezen indult újra. Anyám egy virágboltban kapott munkát, három szobát meg kiadtunk vidéki fiúknak, ennivalóért cserében.

Leérettségiztem, és mivel sportoló voltam, a rendőrségre vittek írnoknak, és a rendőr-sportegyesület színeiben kellett atletizálnom. Magyarországon akkor még nem ismerték a röplabdázást, Felvidékről áttelepült edzők honosították meg. Prohászka László kezdte szervezni a szakosztályt, mindjárt napi parancsba kaptam, hogy menjek el a válogatott meccsre. Azt mondták, ha fönn van a labda, üssem át. Addig nem is volt gond, de aztán hátra kerültem, és szerválni kellett. Mivel teniszezni tanultam, tenyeressel ütöttem át a labdát. Teljesen ledöbbentek, ilyet még nem láttak. Megint jött a napiparancs: kötelező járnom röplabdaedzésre.

Az élete azonban drámai fordulatot vett. A férjét három hónap házasság után elvitte az ÁVH, és öt évre internálták. Két év elteltével, az egyik látogatás alkalmával közölték, hogy felszámolták a tábort, a Belügyminisztériumban érdeklődjön, ki hova került. Ott azt mondták, ilyen nevű embert nem tartanak nyilván. Gabi nénit rögtön ki is rúgták a rendőrségről. Ekkor Németh Imre hívta a Ganzba, ott is volt röplabdacsapat, így beállt segédmunkásnak.

A párttitkár szólt neki, hogy a Testnevelési Főiskolán esti tagozat indul, ahol meg is szerezte első diplomáját. Egy kőbányai általános iskolában kezdett el röplabdát oktatni, majd hamarosan felkérték, hogy foglalkozzon az ifjúsági válogatottal. Kevés volt akkor még a szakember. Jutalomból kivitték Moszkvába, a világbajnokságra. – Ott láttam, hogy a japánok gyors játékkal és az alkarérintéssel nyertek, azaz kitaláltak egy új érintéstípust. Ezt hoztam én haza, meg is nyertük a Ganz Villannyal a magyar bajnokságot. Akkoriban férfiak irányították a női válogatottat, de nem túl nagy lelkesedéssel. Behívtak, hogy legyek a válogatott edzője.

Idővel jöttek a sikerek is. 1971-ben, Várnában megszerezték az olimpiai kvalifikációt, majd a következő évben, Münchenben az előkelő ötödik helyen végzett a női válogatott. Gabi néni járta az országot, és kereste az új tehetségeket. Három olimpián vett részt, a montreali előtt hívatták és érdeklődtek, miért hagyta ki a Biszku lányok egyikét a válogatottból. – A testvére sokkal jobb volt, de szóltak, hogy őt is vigyem ki. Nem akartam, mert nem dolgozott eleget. Ki is rúgtak, ahogy hazajöttünk.

A moszkvai olimpia előtt még visszahívták, negyedik lett a csapat, de ott csak a fél világ volt jelen. A legjobb játékosok elmentek Nyugat-Európába játszani, nem is hívták őket haza. Ezután egyesületeknél dolgozott, soha egy percre el nem hagyva a röplabdát. A múlt hónapban tartotta az utolsó edzéseket. Nem tudta kifizetni a terembért, hat-hét gyerekkel ugyanis nem lehet azt kigazdálkodni. Alig egy hét múlva csörgött a telefon. A Vasashoz invitálják.

Hogy mi a hosszú élet titka Gabi néni szerint? – Akármilyen nehézségem támadt, mindig előre néztem, azt kerestem, hogyan lehet megoldani. Miként a pályán is. Talán most már nem hoz az életem annyi újat, de ha kérik a segítségemet, akkor most is megyek.