Kőttes háborúság

Óriási sikert aratott a kürtőskalács a milánói világkiállítás magyar standján – olvashattuk a hírekben. Élénk vita övezi azonban azt, hogy kinek a keble dagadhat büszkén e sütemény miatt.

Ország-világP. E.2015. 12. 02. szerda2015. 12. 02.
Kőttes háborúság

Már az év elején kitört a háborúság, amikor a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje javasolta, hogy e hagyományos édességet vegyék be a Magyar Értéktárba, s innen már csak egy lépés lett volna, hogy hungarikum lehessen. Csakhogy e tényt a székelyek arculcsapásnak érezték, mivel a beadvány elfeledkezett arról, hogy a sütemény székely eredetű. Ezt igazolja, hogy a XVII. században már írásos leírása készült az Erdélyi Fejedelemségben. A huzavona elfajult, s bár a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület – mert bizony ilyen is alakult – állást foglalt amellett, hogy a cukros desszertet helyezzék európai uniós védelem alá, végül mégsem jutottak dűlőre. Közben felmerült, hogy osztrák termékként regisztrálják a kalácsot, mivel a sógoroknál is készül egy csurgatott tésztás változata. A sor ezzel még nem ért véget: akadt e kalácsnak német, lengyel, szlovák, de még svéd rokona is. Sőt a franciák is előálltak egy „formatervezett” verzióval. Az évszázadok során sokat változott e hagyományosan parázson sült „kőttes tészta” receptje, és létezik diós, mandulás, fahéjas változata is. 

Mielőtt még elveszítenénk a fonalat, jött a legújabb fordulat. A román kormány agrártárcájának várományosa kijelentette, hogy hagyományos román termékként jegyeztetnék be többek közt a libánfalvi telemeával, azaz sós túróval egyetemben. A görögök rögvest tiltakoztak, mondván, nem más ez, mint az ő télemész túrójuk egy változata. A történészek egyébként esküsznek rá, hogy az első hengeres kalácsot is az ókori Hellászban tekerték rúdra, mégpedig Dionüszosz ünnepére sütötték, és olyan súlyos volt, hogy két ember hordozta a vállán. Így lehet, hogy újabb nép jelentkezik be a kürtőskalácsért – ami igazi csemege, bárki is találta ki.