Magyarországon a családmozgalom nagyon erős - Lélekfaló külsőségek nélkül

Gódány Róbertet nem nevelték vallásosan. Vasárnaponként eljárt a templomba, karácsonykor és húsvétkor ott ült az ünnepi szentmisén, de a hit nem vált a mindennapjai részévé. Pedig lehetett volna, hiszen már a születése sem volt felhőtlen. Fiatal édesanyja – akit hamarosan elvitt egy tüdőgyulladás – egyedül vállalta őt. Róbert háromévesen a nagyszüleihez került, Dunapentelére. 

– Nagy szeretetben neveltek, a tanulással pedig soha nem volt gondom. A tanáraim azt hitték, nagy matematikus lesz belőlem – emlékszik a 76 éves férfi a fiatal időkre. A történelem azonban közbeszólt: amikor nagybátyja ’56 novemberében azt mondta, inkább Ausztria felé veszi az irányt, ő is rögtön kijelentette, hogy csatlakozik. Kiderült, hogy a nagybácsi „jól megviccelte” a családot, de Róbert ragaszkodott az elhatározásához. Pár nap múlva egy osztálytársával elindult a határ felé. Aludtak kukoricaföldeken, ették, amit otthonról vittek, végül Grazban kötöttek ki, az egyetem területén. Hangosbemondón hirdették, hogy aki tanulni szeretne, jelentkezzen. Róbert Innsbruckba került, ahol a második világháború után alapítottak egy magyar középiskolát, hiszen már akkor is sokan indultak nyugatra. 

Érettségi után a bécsi egyetem matematika–filozófia szakán kezdett el tanulni. Egyre fontosabb lett számára a vallás, ezért kezdett teológiát hallgatni, és papnövendék lett a császárvárosban évszázadok óta működő Pázmáneumban. Egyszer lehetősége nyílt arra, hogy növendéktársaival a nyári szünetben ellátogasson Németországba, a nemzetközi Schönstatt mozgalom központjába. 

– Addig soha nem hallottam a mozgalomról, amelynek a lelkiségét Mária tisztelete és példaképül választása határozza meg. Azt éreztem, hogy megérkeztem. Egy római katolikus megújulási mozgalomról van szó, amely szerint az egyháznak igazodnia kell a fejlődő világhoz, és a modern ember hitproblémáival kell foglalkoznia. Közben Gódány Róbert rájött, hogy ő nem a papságra hivatott. Hamarosan már feleségével, Ritával együtt köteleződtek el a mozgalom mellett. A fiatal lány a szegedi egyetem német–magyar szakán tanult, nyelvtanulási céllal utazott Bécsbe a nagynénjéhez 1965-ben. Találkozásukból házasság lett, öt gyermekük született. Róbert egy gimnáziumban lett hitoktató, Rita pedig a gyerekeket nevelgette, de mellette elvégezte a helyi tanárképző főiskolát. 

Életük szerves része lett a Schönstatt, még az alapítóval, Joseph Kentenich atyával is találkoztak, aki a mozgalom alapjait 1914-ben lefektette. Azzal kezdődött, hogy Kentenich atyát kinevezték a helyi gimnázium lelki vezetőjévé, és meglehetősen problémás diákokkal találta magát szemben. Azt vallotta, hogy a pedagógus és a diák személyes viszonya határozza meg, hogy mit lehet kihozni egy „emberanyagból”. Szerinte a nevelésben önzetlenül kell szolgálni mások életét, ami azt is jelenti, hogy a „nevelő” nem a saját akaratát kényszeríti rá a gyerekekre, hanem a bennük rejlő tehetséget és mélységet segíti kibontakozni. Például csak annyi kötöttség legyen, amennyi feltétlenül szükséges, de annyi szabadság, amennyi csak lehetséges. 

Róbert és Rita 1980-ban hazatelepültek, és egy Veszprém megyei kis faluban, Óbudaváron leltek új otthonra. Róbert Ausztriában a Siemens gyár programozói állását hagyta hátra, itthon a téesznél lett állatgondozó. Két év után gerincsérvet kapott, a műtét után nem végezhetett nehéz fizikai munkát. Éppen akkor látogatott el a veszprémi püspökhöz, hogy beszámoljon az élethelyzetéről, amikor a gazdasági vezető számítógépért indult Münchenbe. A beszélgetés során kiderült, hogy Róbert otthon van a komputerek világában, így lett a püspökség számítógépes mindenese, harminc évvel ezelőtt. 

– Magyarországon a családmozgalom nagyon erős. Ehhez kellett Beller Tilmann atya a német Schönstatti Atyák Közösségéből, aki több mint húsz éven át rendszeresen járt Magyarországra, először csak egy-egy estére, majd hétvégékre, aztán több hétre. Lelkigyakorlatokat, pontosabban családnapokat, vagyis családokra szabott többnapos együttléteket tartott. A Schönstatt úgy tekint a családokra, mint a társadalom és az egyház alapsejtjeire. Ha ezek nem működnek jól, akkor komoly gond lesz a felépítménnyel is. A férj és a feleség elsődleges feladata, hogy egymást boldoggá tegyék, hogy rendszeresen fordítsanak egymásra időt és sokat beszélgessenek. A családi élet munkával és tanulással jobbá tehető, és ebben a tanulási folyamatban nagy segítséget jelent a közösség – állítja a házaspár. Amikor azt kérdezem, nekik sikerült-e elegendő időt egymásra fordítaniuk, csak nevetnek, és szinte egyszerre mondják: lenne még mit pótolni. – Tilmann atya szerint a sok külsőség fölfalja a lelket. Azt vallotta, hogy a hitnek nem a sok ceremónia a lényege, hanem az, hogy az emberek valóban szeretetszövetségben éljenek egymással és a Szűzanyával. 

Az évek múlásával az ország számos régiójában létrejött a családmozgalom, az Oázis című újságjukra 836 család fizet elő. A családcsoportok havonta találkoznak, és évente egyhetes családnapokon vesznek részt Óbudaváron, ahol a közösség egy kápolnát és egy képzőközpontot is létrehozott. Világviszonylatban 200 körül van a kápolnák és a hozzájuk kapcsolódó képzőközpontok száma. 

Mindenki olyan szinten kötődik a Schönstatthoz, amennyire személyes adottságainak a leginkább megfelel. Sokan csak szimpatizánsok, és anélkül, hogy a mozgalom tagjai lennének, azonosulnak az alapelvekkel. Róbert és Rita öt gyermeke közül hárman nem tagjai a családmozgalomnak. A szülők meg sem kérdezik őket, hogy miért nem, mert Róbert szerint az már egyfajta nyomás, számonkérés lenne. 

Annának, a legkisebb gyermeküknek is volt egy „lázadóbb” korszaka, noha a hitnek mindig komoly helye volt az életében. A férje mondta egyszer, hogy menjenek el az egyik összejövetelre, legfeljebb majd jól megkritizálják a schönstattiakat. 

– Nagyon jól éreztük magunkat. A Schönstatt a nagy egyházhoz képest átláthatóbb méretével és a világ változásaihoz való viszonyulásával magával ragadott bennünket. A három nagyobb fiunk már tagja a fiúmozgalomnak, táborokba és ifjúsági találkozókra járnak, lassan segítők lesznek. És mellette ugyanúgy élik a kamaszok életét, mint hasonló korú társaik – mondja a hatgyermekes anya. – A Schönstatt egy nagyon gyakorlatias mozgalom, amely valóban azon munkálkodik, hogy a család egységén, légkörén keresztül jobbá tegye a világot.