Mesebeli történetek - Mókus az ágy szélén

Kacaj Panka mindig mosolyog. Csakhogy megbetegszik, és nem nevet többé. A világ minden szegletéből zarándokolnak hozzá orvosok, de egyiküknek sem sikerül felvidítania a kislányt. Egy nap aztán hangos kacagásra lesz figyelmes az édesanyja, szalad a gyerekszobába, hogy megtudja, mi történt. Panka ágya szélén egy mókus ül, annak örül olyan önfeledten.

A kedves kis állat így hozta vissza a mosolyt a világba. Ezt a mesét Győri Blanka írta tízéves korában, azzal az üzenettel, hogy a nevetés nélküli élet mozdulatlan, élmények nélküli. Manapság pedig egy kétéves kislány anyukájaként segít átörökíteni azt a mesebirodalmat, amely neki és még sok-sok gyereknek meghatározó volt egykoron.

– Édesanyám állandóan mesélt, az iskolában pedig a magyartanárnőm, Kővári Józsefné adott lehetőséget és segítséget mesék és versek írásához, sőt egy pályázaton első díjat nyertem – idézi fel a nem is annyira távoli múltat Komárominé Győri Blanka. – Az interneten létrehoztam a kreatív mamák virtuális kávézóját, melynek blogudvarában Kacaj Panka újjászülethetett, ugyanis nem hagytak nyugodni a gyerekkori emlékeim. Magam is meglepődtem, milyen nagy igény van arra, hogy visszatérjenek a mesék az életünkbe. Az első bejegyzésem pár hét alatt többezres látogatottságot ért el. Kreatív anyukák és nagymamák buzdították egymást alkotásra, bátorságra: „merj nagyot álmodni, és meg tudod alkotni” optimista üzenetekkel.

Hamar olyanná alakult a légkör, mint egy kávézóban. Azóta is érkeznek hírek és fotók az alkotásokról. Ugyanúgy bepillantást nyerhetünk egy ötgyerekes család mindennapjaiba, mint a hobbijából vállalkozást építő anyuka küzdelmeibe és sikereibe. Sokan kedvelik a szakértőkkel készült interjúkat is. A megjegyzésekből a biztatás, a segítség bújik elő, legyen szó az emberek, az állatok vagy éppen a természet szeretetéről. Szerencsére a blog nem lett az anyukák panaszkönyve.

Egyre világosabbá vált: folytatni kell a megkezdett utat. Az alapító gyermeknapra kiírta az I. Kacaj Panka mese- és versíró pályázatot, amire 78 alkotó 130 alkotását küldte be. Szakmai zsűri és önként jelentkező mesetesztelő nebulók véleményezése alapján alakult ki a döntőbe jutottak negyvenes listája. Tényleg csak azokat a műveket engedték tovább, melyek a gyerekek körében osztatlan sikert arattak, hiszen ez a verseny róluk, értük szólt. A díjkiosztót szeptemberben tartották a Fővárosi Állat- és Növénykertben, ahol 150 vendég élvezhette az irodalmi értékű mesedélutánt, melynek során óriási díjeső hullott a fődíjasokra.

– A Magtár Művészeti Alapítvány szellemi támogatásával ezen a napon alapítottuk meg a Kacaj Panka Mesetár Társaságot, amelynek immár több mint kétszáz lelkes tagja van. A virtuális gyülekezetet meseszeretők, amatőr mese- és versírók, naponta alkotó és beszélgető emberek alkotják – újságolja Komárominé Győri Blanka. – Szerettünk volna a pályamunkákból megjelentetni egy különleges kalendáriumot, de ezt támogatás és idő hiányában a jövő évre halasztottuk. Viszont a mesetárunkban fellelhető állatos versekből és népdalokból kiadtunk egy hangoskönyvet a csapatunkhoz tartózó Galagonya bohóc, vagyis Ábrahám-Tandari Ágnes és Albert Péter színművész közreműködésével.

Kacaj Panka azonban nem állt meg itt. Mondókára fel! – kiáltotta a nagyvilágba, hogy minden közelben és távolban élő magyar gyereket elérje. Az újabb pályázat során videóra vagy telefonra rögzített mondókákat vártak, és érkeztek is szép számmal Új-Zélandtól Csángóföldig mindenhonnan. Így december 23-án megvalósul a magyar gyerekek első virtuális találkozója a virtuális karácsonyfa alatt. Aki felkeresi a társaság közösségi oldalát, az a mondókák által örömet és mosolyt kap ajándékba.

Egy könyvem olvasom, anyától kaptam,
kezemben zseblámpa, fejemen paplan.
Remegő kezekkel világítok sorokat,
izgulva váltogatom gyorsan a lapokat.
Molnár Eszter Anni (16): Anyától kaptam (részlet)

Van úgy, hogy az öröm nem jól van elosztva, mert ahol nincsen pénz, de sok a gyermek, ott az a baj, hogy nincs miből etetni, felnevelni az aprónépet. Ahol meg pénz volna bőviben, de gyermekecske egy sincs, az sem jó, hiszen nincs kit etessenek, nevelgessenek a nagy vagyonból. Mi végre ott a pénz, ha a túlvilágra úgysem vihető?
Bódai-Soós Judit: A várúr kívánsága (részlet)