Ősi tökölés

Ráadásul kizárólag olyan nagyméretű emlősök maradványaiban leltek tökmagokra, mint a masztodonok, az óriáslajhárok meg a mai elefántokhoz hasonló alakú és méretű gomphoteriumok. Ez logikus is: a kisebb emlősök gyengébb állkapcsa nem volt alkalmas a tökféleségek kemény héjának feltörésére, az óriási ősemlősök viszont könnyedén kettéroppantották a terméseket.

Evés közben a magok egy része szétszóródott, egy másik részüket pedig máshol szórták el az állatok, némi trágyával is segítve a tökök szárba szökkenését.

Így virágzott évezredeken keresztül a töktársadalom Amerika erdőszélein és gizgazos síkságain. Egészen addig, amikor 13-14 ezer évvel ezelőtt megjelent az ember a környéken. Korai rokonaink három évezred alatt kipusztulásig vadászták az említett növényevőket, a tökök termőhelyeit pedig ellepte a konkurens növényzet. A döblecek teljesen eltűntek volna, ha az emberek fel nem fedezik, hogy néhány fajuk terméseiből milyen remek tárolóedények készíthetők. Később aztán az asztal alól az asztalra is felkerült, és Amerika felfedezését követően az egész világon elterjedt. Ám a tökvilágban még akadnak meglepetések. Nemrég a kanadai Mennonite Egyetem hallgatói egy ásatáson találtak egy jó állapotban megmaradt edényt, belsejében tökmagokkal. A magokat elültették – s azok ki is keltek, a növények pedig termést is hoztak: eddig ismeretlen küllemű kabakokat. Az egyetem hozzálátott a fajta felszaporításához. Étkezési értéke jó, lámpásnak alkalmatlan.