Felszállt a rózsaszín köd

Tavaly decemberben, az ünnepi hangulat varázsában már épp azt hihettük, hogy végre egyenesbe került a világ. A hat év alatt töretlenül mérséklődő amerikai munkanélküliségi ráta 5 százalékig esett, és az újonnan képződött álláshelyek száma rég látott gazdasági aktivitást jelez. Az imponáló teljesítmény még a Fed (USA jegybankja) döntéshozóit is kimozdította a korábbi sündisznóállásukból, s habár megemlítésre kerültek a gazdaságban jelen lévő kockázatok, de 2006 után először kamatemelést jelentettek be. Az ajándékok vásárlása közben úgy hihettük, hogy az Európai Unión belül is beindul az élet: növekvő lakossági fogyasztás következik meg hosszú idő után újra csökkenésnek induló munkanélküliségi adatok – ez utóbbival még a gazdasági szakértőket is sikerült pozitív irányban meglepni: no lám csak, beértek az Európai Központi Bank (EKB) erőfeszítései!

Túl az ünnepeken, túl az óéven, mintha másik világba csöppentünk volna. Felszállt a rózsaszín köd, és mögötte előtűnt bolygónk többi része is. Lassul Kína? Sokszor olvashattuk ezt mostanában. S hiába a közmondás bölcselete, a Kínával kapcsolatos félelem tavaly augusztus után ismét ijedtséget hozott a világ befektetőire. A problémák ismétlődnek: bizonytalan jüanárfolyam, lassuló exportteljesítmény, állami beavatkozással összezavart tőzsdemutatók, no meg a nem minden esetben átlátható kínai vállalatok ellen folyó rendőrségi vizsgálatok – nem csoda, hogy ezen hírek összessége újból kiverte a biztosítékot a befektetőknél. Az elmúlt év során több mint 500 milliárd dollárnyi tőke áramlott ki a világ legnépesebb országából. Ezzel együtt még most is Kínáé a világ legnagyobb devizatartaléka – közel 3300 milliárd dollár. Recesszióban Oroszország? Ez sem új keletű probléma. Az Ukrajna „megregulázását” követő USA- és EU-szankciók, majd pedig a zuhanásnak induló olaj- és gázárak súlyos helyzetbe hozták a kontinens méretű államot. A világpolitikában egyre aktívabb ország számára szintén rosszul indult az év. A tavaly év vége óta eltelt röpke pár nap alatt újabb 25 százalékos olajárzuhanást láthattunk. Gyorsan bekövetkezett az olajpiaci szakértők által nemrég vizionált 30 dolláros árszint, ezen felbátorodva már több nagy elemzőház a 20-25 dollár közötti ársávot is elérhetőnek tartja.

Ez pedig katasztrófaként hathat Oroszország gazdasági teljesítményére. Sokan emlékezhetünk a ’80-as évek végére, mikor a politikai ambícióknak már nem volt meg a kellő gazdasági fedezete: ez akkor a Szovjetunió, sőt az egész „keleti blokk” felbomlásához vezetett. Egyre nehezebb helyzetbe kormányozza magát Szaúd-Arábia is, amely az olajkitermelés növelésével eredetileg versenytársaikat kívánták tönkretenni – úgy tűnik, ha nem vigyáznak, saját magukat is sikerül. Hogy az olajhatalom kezéből kicsúszott az irányítás, jól példázza, hogy nemrég a családi kincs egy részét – a Saudi Aramco, a világ legnagyobb olajcégének olajfinomítóit – meghirdették eladásra.

S hogy miért? A devizatartalék itt is vészesen fogy, a társadalmi elégedetlenség pedig emelkedik. Korrupciós botrány és magas infláció Brazíliában? Ezt szintén többször olvashattuk tavaly. A kormányzat kudarcait ebben az esetben a csökkenő olajár, emellett – mivel Brazília jelentős nyersanyag- és élelmiszer-exportőr – a nyersanyagárak általános gyengélkedése, illetve magas külső adósságállománya miatt a dollár erősödése tetézi. A lejáró adósságokat ráadásul egyre drágább lesz megújítani, miután a hitelminősítők egymás után vágták bóvliba a brazil hitelek kockázati besorolását.

Sokan felteszik maguknak a kérdést: ideje már vásárolni? A válasz igencsak összetett, hiszen ami a fejlődő piacoknak rossz, az adott esetben a fejlett piacoknak jó lehet – lásd olcsó energia és nyersanyagok. Nemcsak azt kell tudni, mikor, de az sem mindegy, hogy mit vásárolunk. Mindenesetre az elmúlt másfél heti zuhanás után jobb az óvatosság – a Rothschildok híres idézetét követve: „Akkor vásárolj, amikor vér folyik az utcán!”

www.geopro.hu
Telefon: 06 1 489 8800
E-mail: [email protected]