Gránátzene a műtőben

Sokszor névtelen hősök maradtak a katonaorvosok, holott a fronton vagy a hátországban siralmas körülmények között, akár kórházi háttér nélkül mentették a sebesülteket. A honi honvédorvosok az 1848–49-es szabadságharcban álltak először csatasorba. Képzésükben nagy szerepet vállalt Markusovszky Lajos, aki nemcsak a hadorvosi iskola oktatójaként volt ismert, de Görgei Artúr tábornok életveszélyes fejsebét is ő kezelte.

Hogyan állt helyt egy gyógyító az első világháborús olasz fronton, Isonzónál?

Dr. Kemény Gyula ezredorvos (képünkön az álló sor bal szélén) emlékírásai révén kaphatunk erre választ – a világégés poklában írt naplóját ugyanis közreadta a Nagy Háború Blog. Nemrégiben pedig kiállítás nyílt a fővárosban a munkásságának dokumentumaiból. „Kolera ellen kell az embereket beoltani, ezt most a fedezékekben rajonként végzem” – írja 1915 nyarán az ezredorvos, aki szerint érdekes művelet így, „gránátzene mellett” dolgozni. „Ma majdnem száz sebesült ment át a kezemen” – jegyzi fel másutt. Beszámol arról is, hogy volt katona, akinek a lábát vitte le a gránát, máskor ő maga amputált úgy, hogy a beteg műtét közben csak teával, kávéval csitította kínjait. Amerre a nagyváradi gyalogezred katonái vonultak, nyögő és jajgató, hordágyon cipelt sebesültek hosszú sorával találkoztak. „Megrázó mozgóképek” – vetette papírra ceruzával az orvos, aki később a hadifogságot is megjárta, de hivatása mellett kitartott.

Akadtak olyan honvéd- és katonaorvosok, akik maguk is elestek a fronton. Önfeláldozásukra a hős orvosok emlékműve figyelmeztet: a pesti szobor azt a pillanatot örökíti meg, amikor a sebesült orvos kezéből kiesik a kötszer.

A gyilkos járványok is veszélyeztethetik a gyógyítók életét. Hazánkban például az 1831-es kolerajárvány tette próbára az orvosokat és ápolókat, hiszen a betegek mellől olykor még a hozzátartozóik is elmenekültek. Korunkban az Ebola az egyik legragályosabb kór, mely ellen az űrhajósokéhoz hasonló „szkafandert” öltenek az egészségügyi dolgozók, ám így is elkaphatják a fertőzést. Több doktor esett áldozatul a vírusnak – akad olyan, akinek a páciense felépült, ő maga azonban nem. Samuel Brisbane – így hívták azt a libériai szakorvost, akit nemzeti hősként tiszteltek, mint a járvány elleni védekezés fő alakját – ám legyőzte a kór. Az amerikai dr. Kent Brantly azért utazott Libériába, hogy küzdjön a járvány ellen. Őt is megtámadta a vírus, de szerencsére bírta erővel és hittel, s túlélte az Ebolát. Hősiességéért egy éve neki és harcostársainak ítélte az Év Embere címet a Time Magazin. Amikor átvette az elismerést, a 33 éves doktor azt nyilatkozta: a legtöbb segítő, aki a pusztító járvánnyal küzd, hozzá hasonlóan az életét kockáztatja azért, hogy mások szenvedését csökkentse. Sok névtelen hős él még Nyugat-Afrikában, akik ma is hozzá hasonló elszántsággal küzdenek.

A TUDOMÁNY MÁRTÍRJAI
- Az X-sugár nevű találmányért többen egészségükkel fizettek, elsőként maga a felfedezője. Röntgen érezte ártalmas hatását, az ujjai dagadni kezdtek, majd a kór tovább terjedt. Több tucat doktor betegedett meg, többek közt egy orvoslásért lelkesedő francia hercegnő is, mire rájöttek, hogy ólomköpennyel és kesztyűvel kell védeni magukat a sugártól.
- Sokáig titkok övezték az anyák megmentőjeként ismert Semmelweis Ignác 150 éve történt halálának körülményeit. Mára bizonyítottnak látszik, hogy a szülész–sebész az egyik betegének boncolása közben kaphatta a fertőzést, mely elméje megbomlását okozta. Egy ausztriai elmegyógyintézetben, kényszerzubbonyba szorítva végezte – halálát vérmérgezés okozta. A gyermekágyi láz okát felfedező Semmelweis egykori budai szülőházában működik ma az Orvostörténeti Múzeum.