Hogy lesz ebből építési bumm?! - Tapasztalt építészt kérdeztünk, aki igencsak szkeptikus

– Komoly tétben mernék fogadni, hogy mindenki tudna – ha nem is saját, de az ismeretségi köréből – rémtörténeteket mesélni építkezésről: elhúzódó engedélyezési procedúráról, kekeckedő hatóságokról, megbízhatatlan mekkmesterekről...

– …és ezek rendszerint igazak is! Például eddig sokakat már az visszavetett, hogy ideális esetben is 4-5 hónapba telt, amire építési engedélyt kaptak, de akár az egy évet is meghaladhatta az ügyintézés.

– Mégis, mi tartott eddig?!

– 2013-ig se ment egyszerűen, de akkor „beleépítettek” a folyamatba egy új intézményt: a településképi véleményezési eljárást. Legelőször is a főépítész által vezetett tervtanácsnak kellett bemutatni a házterveket: az eljárás során azt nézték, az új épület illeszkedik- e, beleillik-e a település-, illetve az utcaképbe, esztétikailag tetszetős-e.

– És ha úgy ítélték meg, hogy a házterv kirí a környezetéből, vagy szerintük csúnya, rosszul van megtervezve?

– Akkor az a ház nem épülhetett meg azon a településen, punktum. Vagyis egy szubjektív, ízlésbeli, de az úgynevezett eljárásjogi fórum rangjára emelt döntéstől függött, hogy az építésügyi osztályon egyáltalán elkezdődhetett-e a terv jogszabályi elbírálása. 2013 óta elektronikus úton kell benyújtani a hatósághoz a terveket, pontosan meghatározott műszaki tartalommal. A főépítész zöld jelzése után hónapok teltek el azzal, hogy ezeket és a jogszabályi megfelelőségeket ellenőrizték, továbbá azt is vizsgál(hat)ták, sérti-e valaki érdekeit a terv.

– Kinek az érdekei sérülhetnek?

– Előfordulhat, hogy bár a közművek, a tűzoltóság szempontjából minden rendjén való, de a szomszéd fellebbez a számára kötelezően eljuttatott építési engedély ellen, merthogy szerinte a ház túl közel épül hozzá és árnyékot vet az ablakára. Mi történt ilyenkor? A másodfokú építésügyi hatóság hivatala újra megnézte, hogy – az esetnél maradva – megvan-e a helyi építési szabályzatban rögzített megfelelő távolság, és ha igen, a házépítés elkezdődhetett. A szomszéd viszont közigazgatási, úgynevezett felülvizsgálati polgári pert indíthatott a szerinte jogszerűtlen, jogsértő engedélyezés és/vagy az értékcsökkenést elszenvedő telek miatt, és az építési engedély visszavonását kezdeményezhette vagy kártérítést követelhetett. Ekkor a bíróság elkezdte vizsgálni a jóhiszeműség kérdését, de az ítélethozatalig sokszor nem folytatódhatott az építkezés. Vagyis a szomszédjog komoly súllyal esett latba. Ezenkívül eddig a hatóságok az építkezés során mindvégig éltek az ellenőrzési jogukkal: az építésfelügyelet kijárt megnézni, hogy a terveknek megfelelően folyik-e a munka; a használatbavételi engedély előtt mindenképp kiszálltak meggyőződni arról, hogy a ház jó minőségben épült, lakhatásra alkalmas-e. Minden szereplő egyértelmű felelősségi körrel bírt, és a tervtől való minden eltérés, szabálytalanság szankciókat vont maga után. Például, ha az építtető menet közben 40 centivel odébb tetetett egy ablakot, mert rájött, a nagymamától örökölt komód csak így fér majd el, akkor is bírsággal sújtották ezért, ha ez a változtatás statikailag nem jelentett veszélyt.

– Akkor most nézzük, ehhez képest milyen változást hozott a módosított építési szabályozás!

– A változás egyik legfőbb eleme, hogy a 300 négyzetméter nettó alapterületű új lakóházak építéséhez nem kell az eddigi bonyolult engedélyezési folyamatot végigvinni. Az mindenképpen az egyszerűsített bejelentési eljárás bevezetése mellett szól, hogy rendkívül felgyorsulhat a folyamat. Ugyanis az építtetőnek nincs más hivatali teendője, mint 15 nappal a kivitelezés megkezdése előtt feltölteni a kívánt dokumentációt az építésügyi hatóság elektronikus adatbázisába – és várni a bejelentés tudomásulvételét. Újdonság az is, hogy nem kell komoly műszaki tartalmat benyújtani: a korábbi 1:100-as méretarány helyett megelégszenek a kevésbé részletes, 1:200 léptékű tervvel; alaprajz helyett elég a helyszínrajz. Igazából nem történik más, mint bejelentem, hogy a telkemen ide építek egy ilyen színű házat ilyen tetővel...

– Mindenki azt épít, amit akar?!

– Alapvetően igen. Nincs településképi vélemény, szakmai, főépítészi kontroll se. Annyi a követelmény, hogy figyelembe kell vennie a helyi építési szabályzat néhány pontját, és kész.

– Kell egyáltalán építész a jövőben a házépítéshez?!

– Véleményem szerint igen. A döntéshozók méltatlan helyzetbe hoztak minket, hogy ezt magyaráznunk kell. Mi, építészek ezentúl sem akarjuk megúszni a szükséges tervezőmunkát, hiszen az építtetőnek változatlanul szüksége van részletes műszaki dokumentációra, ami alapján felépülhet egy ház, még akkor is, ha a hivatalnak elég egy „Móricka-rajz” – viszont nagyobb felelősség hárul ránk azzal, hogy nincs engedélyeztetés és nincs hatósági kontroll felettünk. Ezentúl még inkább a szakmai becsületünkből építkezhetünk. Ha most kijön majd az építésfelügyelet, legfeljebb azt nézheti, hogy a ház nem magasabb-e, és tényleg zöld-e, ahogy jeleztük, miközben az ablakokat – bizonyos keretek között – szabadon tologathatjuk, ahogy a nagymama régi komódja megkívánja. Lesznek majd előregyártott típustervek, de az a tapasztalatom, hogy aki egyszer házépítésre adja a fejét, az szeretné azt a családi igények alapján „magukra szabni”, személyessé tenni, ezért fordul építészhez. Mellesleg a háztervezés díja többnyire elenyésző összeg az építkezés költségvetésében, az építész díján nemigen érdemes nagyot spórolni.

– A változással csorbul-e a szomszédjog?

– Fogalmazzunk úgy: ilyen jog többé nincs. Nem kell a szomszéd kvázi tudomásulvétele egy új építkezéshez. Előfordulhat, hogy csupán az első kapavágások láttán értesül róla. És ha szerinte a terv sérti az érdekeit, rohanhat a bíróságra – de közben a ház épül tovább. Valószínűsíthető, hogy jócskán növekszik az ilyen perek száma.

– Az építtetőnek mindenkor az a célja, hogy az építkezés gyorsan befejeződjön. Csakhogy mostantól komolyan szankcionálják, ha a munkálatok elhúzódnak. Hogyan?

– Arra ösztönzik a tulajdonosokat, hogy az építési napló megnyitásától számított három éven belül a ház beköltözhető legyen. A használatbavételhez csak hatósági bizonyítványt kell kérni, ennek a díját viszont úgy szabták meg, hogy egy hároméves díjmentes időszak után fokozatosan és meredeken emelkedjen: évente 200 ezer forinttal. A „noszogatás” elvével egyet lehet érteni, mégis túlzásnak érzem, hogy a tizedik évben már 1,4 millió forintot kellene fizetni a hivatalos papírért. Nyilvánvalóan azoknál húzódik el az építkezés, akiknél biztosan nem kolbászból készülne a leendő kerítés, vagy az valamilyen családi tragédia (válás, haláleset) miatt torpant meg.

– Mi történik olyankor, ha tíz év alatt sem készül el a ház?

– Az épületet le kell bontani. Ez elég naiv elképzelés, hiszen az önkormányzatok eddig képtelenek voltak betartatni az elrendelt bontásokat.

– Mindent összevetve, hogyan értékeli az építésügyi változásokat?

– A cél egyértelmű: a CSOK-kal (Családok Otthonteremtési Kedvezménye – a szerk.) pénzügyi hátteret adni, az építésügyi lazításokkal pedig egyszerűbbé tenni az új építésű házak, lakások kivitelezését. Ez alapvetően okos gondolat, és nem utolsósorban gazdaságélénkítő hatású, hiszen nagy háttériparnak ad lendületet: az építőanyaggyáraktól a bankokon és a tervezőmérnökökön át az építési szakembergárdáig sokan remélhetnek több munkát. Én mégsem hiszek abban, hogy építési bummot fog hozni.

– Miért szkeptikus?

– Akik fiatalok, családalapítás előtt állnak és anyagilag belevághatnának egy házépítésbe, azok jó része épp külföldön keresi a boldogulását; kérdés, haza akarnak-e térni valaha. Ahogy az ácsok, kőművesek, burkolók is csapatostól hagyták el Magyarországot a gazdasági válság idején, amikor jelentősen visszaestek az építkezések. Ráadásul az új családi ház drága „műfaj”, és nem is legjobb a fiataloknak, akik – pláne vidéken – ezzel „bebetonozzák” magukat, a később eladhatatlan ingatlan miatt oda a mobilitásuk, hiába találnának munkát másutt. Ha igazi gazdasági és ingatlanpiaci lendületet akarunk, itt lenne az ideje végre lerakni az állami és önkormányzati, szociális és nem szociális alapú bérlakásrendszer alapjait...