Megfáradt masiniszták közt

AKIT A MOZDONY FÜSTJE MEGCSAPOTT, már megszokta, hogy akár az éjszaka közepén is indulnia kell dolgozni, vagy épp akkor érkezhet haza szolgálatból. Újabban mégis arra panaszkodnak a mozdonyvezetők, hogy nem emberséges a vezénylési rend. A jogszabályoknak talán megfelel, de nincs tekintettel a dolgozókra, akiknek sok kényelmetlenséget kell elszenvedniük. Egyre kevesebb fiatal álmodik arról, hogy mozdonyt vezessen, és lassan nem lesz, aki átvegye az idősek helyét...

Ország-világPalágyi Edit2016. 01. 19. kedd2016. 01. 19.

Kép: Budapest nyugati pályaudvar vasút közlekedés MÁV vonat 2016 01 11 Fotó: Kállai Márton

Megfáradt masiniszták közt
Budapest nyugati pályaudvar vasút közlekedés MÁV vonat 2016 01 11 Fotó: Kállai Márton

– Kizsigerelve érzik magukat a kollégák. A fáradtság pedig tévedéshez vezethet, s ennek súlyos balesetek lehetnek a következményei. Mégsem ismerik be, hogy ez az új vezénylési rend úgy rossz, ahogy van – véli a Mozdonyvezetők Szakszervezetének elnöke. Szakemberhiányt azért nem éreznek egyelőre, mert – főleg a főváros környékén – a megnövekedett feladatokat túlórában még el tudják látni.

Kiss László maga is vezet mozdonyt, így jól tudja, ez a munka mennyire igénybe veszi a szervezetet. Kollégáival ezért is érzik felháborítónak, hogy a kormány döntése miatt 2014 vége óta nekik sem jár a korkedvezmény lehetősége. Korábban öt év úgynevezett mozdonyszolgálati idő után egy év kedvezményt kaptak, így akkor 55–57 évesen mehettek nyugdíjba. A politikai döntés miatt most 65 éves korig kellene mozdonyon ülniük. Ennyi idősen azonban már nagyon nehéz megfelelni a szigorú orvosi feltételeknek, így vélhetően egészségileg sem lesznek alkalmasak a feladatra.

– Felháborító, hogy azok, akik életükben még egy jóízűt sem dolgoztak, hanem az iskolapadból kikerülve váltak politikussá, megszavazták, hogy megvonják tőlünk a korkedvezményt. A tiltakozásunkkal pedig egyelőre süket fülekre találtunk. Számítsunk arra, hogy mozdonyon töltött 35–40 évet sutba dobva végül elmehetünk közmunkásnak? – teszi fel a kérdést Kiss László. Azzal sem elégedett a szakszervezet, hogy 2016-ra félszázalékos béremelésre számíthatnak, és ezt is differenciálva kapják. A szakszervezetek bérkövetelése viszont legalább 5 százalék, ezért munkaügyi vitát kezdeményeztek.

A masiniszták évente többször vizsgáznak, hogy a tudásuk naprakész legyen. A felelősségük is igen nagy, sokakkal önhibájukon kívül is megesik, hogy elütnek valakit, s ezt lelkileg nehéz feldolgozni. A megfáradt mozdonyvezetők csak a munkáltató jóindulatára számíthatnak, és kétséges, felajánlanak-e majd nekik másik munkakört.

„A vidék csak ezt érdemli?” – így kommentálja egy vasutas azt, hogy a keleti országrészben jobbára öreg, akár 50–55 éves mozdonyok járnak. Az újabb, korszerű motorvonatok főleg a főváros környéki elővárosi közlekedésnek jutnak. Régen, amikor a masiniszták mindig ugyanazon a „gépen” szolgáltak, hozták a festéket, és maguk újítgatták a kiérdemesült mozdonyt. Egyre több dolgozó hagyja el az államvasutat, akadnak, akik külföldre mennek, mások a magán-vasúttársaságoknál keresnek állást. Sok az új jelentkező, ám amikor a fiatalok ráébrednek, hogy milyen foglalkoztatáshoz kell alkalmazkodniuk, pályát változtatnak. A beiskolázott gyakornokok 40 százaléka nem fejezi be a képzést, állítja a szakszervezet.

Mintegy háromszáz vasúti szakember hiányzik a csaknem 38 ezer fős dolgozói létszámból – közölte kérdéseinkre a MÁV Zrt. Kommunikációs Igazgatósága. Ennek oka részben a szakmunkásképzés korábbi átalakítása, így például a vasutasszakközépiskolák egy részének megszüntetése. A megbízható szaktudású utánpótlás érdekében a MÁV megkezdte az egyeztetést, emellett új toborzási módszerekkel is kísérletezik. Az elővárosi vonatok hangosbemondóin és a kijelzőkön is közzétették az álláshirdetéseiket, sikert aratva. Legutóbbi toborzásukra több százan jelentkeztek, köztük ötszázan 30 év alattiak. Lassan a gyengébb nemnek is terem itt babér: a motorvonat-vezetők között már két nőt találunk.

„A mozdonyvezetők átlagéletkora 46 év. A következő években a nyugdíjba vonulók számának emelkedésével kell számolnunk. A létszámhiány felszámolása mellett gondoskodni kell a nyugdíjba vonulók helyére beállítható, egészségi alkalmassággal, elméleti és gyakorlati tudással bíró dolgozókról. Feladataink ellátásához speciális vasúti ismeretek, vállalati tanfolyami képzés és hatósági vizsga szükséges – ezek az átlagnál magasabb elvárások, ezért is nehéz megtartani a munkavállalókat. Jelenleg a hiány pótlására 74 mozdonyvezető- gyakornokot képeznek a Baross Gábor Oktatási Központban” – közölte a MÁV.

Az első tanfolyam idén szeptemberben zárul, majd 2016–17-ben további százötven főt iskoláznak be. Egy mozdonyvezetőt 16 hónap alatt képeznek ki, egy motorvonat-vezetőt pedig egy év alatt; az oktatást a vasúttársaság finanszírozza. Sikerként könyvelik el, hogy tavaly decemberben a MÁV-Start 180 dolgozót vett fel. A vasúttársaság mellett többek között az szól – írják –, hogy megbízható, kiszámítható munkalehetőséget kínál, s elismeri dolgozóit. „A vasúti munka még mindig vonzó” – állítja a MÁV.

A modern számítástechnika itt is helyet követel magának: a mozdonyvezetők munkáját újabban 3100 tablet segíti. Az új fedélzeti eszközök a vonat teljes útvonalán folyamatosan frissülő adatokkal szolgálnak, így használóik egy felületen láthatják a vonatközlekedéshez szükséges összes információt. A biztonsági kockázatokat csökkentő táblagépeket uniós támogatás jóvoltából szerezték be. Így például a menetrendeket és járműleírásokat sem súlyos, könyvnyi papírokon kell eztán magukkal vinniük a masinisztáknak.

Ha már mozdony közelébe jutottam, nem hagyom ki, hogy megkérdezzem: miért késnek mostanában igen gyakran a vonatok?

– Nagyon rossz a pálya sok helyen. Ha ködös az idő, mint az utóbbi hetekben, muszáj lassítani, így csak 40–80 km/órás sebességgel cammogunk – sorolják az okokat a mozdonyvezetők. – Higgyék el, nem rajtunk múlik...

 


AMIKOR KEVÉS A KENŐCS
– Megesik, hogy a műszakkezdés előtt már három órával el kell indulnom otthonról – meséli egy név nélkül nyilatkozó, ötvenes évei közepét taposó mozdonyvezető, aki a kelet-magyarországi vonalakat járja. – Általában a lakhelyemtől 30 km-re veszem fel a munkát, de olykor csaknem 100 km-t utazom, hogy munkába álljak. Ma pont bedöglött a vonat, amivel jöttem volna, így két és fél órába telt az út. De nem csak az ember akarata számít. Ha tönkremegy az egészségem, nem kapom meg az orvosi alkalmasságit, és akárhogy erősködöm, nem vezethetek.
Csaknem 40 éves vasúti szolgálati idejéből a férfi három és fél évtizedet töltött mozdonyon, és ha nem vesztette volna el a korkedvezményt, már készülhetne a nyugdíjra. Láthatóan jól tartja magát, mégis megjelentek nála a munkájával járó kínzó mozgásszervi panaszok.
– Ezek az öreg mozdonyok képesek 120 km/órával robogni, mennek, mint a rakéta, és egy idő után szétrázzák az embert. Ez megviseli a gerincünket, ízületeinket. Most is itt a táskámban a kenőcs, hogy bekenjem fájó nyakamat és derekamat…

Ezek is érdekelhetnek