Szájtékvandó

Észak-Korea tett egy monumentális lépést a déli szomszédjával folytatott ideológiai harcban. Röpültek a röpiratok: légballonok és a jó széljárás segítségével a hadsereg átküldött az országhatár fölött mintegy egymillió röpiratot, amelyek aztán a déli területeken szóródtak szét.

Tegyük hozzá, hogy a ballonos küldözgetéseknek nagy hagyománya van a Koreai-félszigeten. Az 1950–1953 között zajlott koreai háború idején az ENSZ-erők mintegy két és fél milliárd röpcédulát dobtak az északiakra, míg az ellentámadás igen gyenge volt: délre „csak” harmincmillió röpce érkezett a kommunisták ellenőrizte területről…

A felek azóta is folytatják a propagandaháborút. 2004-ben ugyan megegyeztek abban, hogy a feszültségek csökkentése érdekében felhagynak a szóharccal, és évekig csak a civil aktivisták ballonjai emelkedtek levegőbe az északiaknak címzett anyagokkal. Ám tavaly augusztusban Dél-Korea újra bekapcsolta a határ mentén felszerelt hangszórókat (ilyenek is léteznek), és ismét átkiáltja a közelben élő északiaknak, hogy mi történik a nagyvilágban – primitív, ámde hatékony eszköze ez a lázításnak, hiszen Észak-Koreában olyan szigorú hírzárlat van, amilyent épeszű ember el sem tud képzelni.

Legutóbb január 6-án mérgesedett el a helyzet, nem is akárhogyan. Észak-Korea ugyanis bejelentette: sikerrel robbantott fel egy saját gyártású hidrogénbombát. A szakértők ugyan azon a véleményen vannak, hogy csak „sima” atombomba durrant, de hát már az is hatalmas bajt és kockázatot jelent a térségre nézve. Ennek fényében nem kell csodálkozni azon, hogy a propagandaháború fokozódik.

Hogy mekkora hatással lesznek a szövegek a déliekre? Bizonyos, hogy nem fogják elérni a phenjani sztálinista rezsim által áhított hatást: kevés olyan bolond létezhet délen, akit rá lehetne venni az északi diktatúra elveinek elfogadására. A déliek abban reménykednek, hogy a hangosbemondókból áradó szövegek majd demoralizálják az északi katonákat – már vagy hatvan éve…