Fókuszban az oktatáspolitika - Farol a túltolt bringa

Sokat nyerne az ország, ha eredménye lenne annak a tiltakozóhullámnak, amelyet a miskolci Herman Ottó Gimnázium kétségbeesett levele indított el néhány hete. A levélhez azóta mintegy hétszáz intézmény és több mint harmincezer magánszemély csatlakozott. A követelések nem csupán a pedagógusok értelmetlen adminisztrációs terheiről, az életpályamodellből fakadó méltánytalanságok azonnali megszüntetéséről szólnak, hanem megkérdőjelezik a jelenlegi oktatáspolitika egészét. Az elmúlt években csendes beletörődés kísérte a kormány ámokfutását a pedagógusok körében. Miért éppen most lázadtak fel az intézkedések ellen? Ez összetett kérdés. 

A kormány eddig bámulatos hatékonysággal osztotta meg a pedagógusokat. Előbb felszámolta az önkormányzati iskolafenntartást, ezzel egyetlen fenntartót és munkáltatót hozott létre az összes iskola, és benne valamennyi pedagógus számára – ez a KLIK. A tanári szobákat megszállta a félelem, a pedagógusok nem mertek se hangosan, se halkan kritikát megfogalmazni a kormány erőltetett menetben rájuk kényszerített döntéseivel szemben. Joggal tartottak attól, hogy az ellenvéleményük miatt könnyen az utcán találhatják magukat. A kormány további intézkedései ebben a légkörben érte a pedagógusokat. Így például az életpálya bevezetése. 

A csomag fizetésemelést is tartalmazott, de az öröm nem volt felhőtlen. Ugyanis előfordult, hogy a munkáját lelkesen végző pedagógusnak, a különböző minőségi munkát értékelő bérpótlékokkal, túlórával együtt a korábbi bértábla magasabb fizetést jelentett. Sok helyen éppen a középszernek növekedett jelentősen a bére, ami újabb feszültséget okozott a tantestületekben, még inkább megosztva az amúgy sem egységes pedagógustársadalmat. 

Erre jött a következő csapás: a kormány minden pedagógust a startvonalra állított: harminc éve pályán lévő, díjazott, többszörös tankönyvszerzőket éppúgy a pedagógus 1-be sorolt, mint a néhány éve pályán lévő, szakvizsga nélküli tanárokat. És akkor nem beszéltünk még a minősítési eljárásról és a tanfelügyeleti rendszerről... 

A Herman gimnázium levele évek óta elfojtott feszültséget hozott a felszínre. A múlt szerdai miskolci tüntetéssel egy időben 11 városban demonstráltak a pedagógusok, szülők, diákok. 2010 óta ilyen méretű, országos pedagógusdemonstrációra nem került sor. Szüdi János oktatási szakértő a budapesti megmozduláson arról beszélt: jelenleg az iskolát csak az különbözteti meg a börtöntől, hogy más a felirat a kapun. 

A hangsúly mára a tanári bérekről és életpályamodellről a diákok terheire helyeződött, a felszólalók azt hangsúlyozták: a pedagógusok legnagyobb baja, hogy a rájuk bízott gyerekeknek nincs igazi gyermekkoruk a rájuk nehezedő terhek miatt, miközben valódi jövőképet sem tudnak nyújtani nekik a korszerűtlen elvárások miatt, ebben a helyzetben pedig mindenki bűnös, aki hallgat. 

Hogyan tovább? Az oktatási államtitkárság első reakciójában pedagógus-béremelést ígért. Csakhogy a tiltakozó aláírások változatlanul gyűltek, a követelések ugyanis alapvetően nem a pénzről szólnak. 

Ekkor dobta be Balog Zoltán miniszter a Köznevelési Kerekasztal ötletét, ahol megbeszélik majd, „meddig kell a túltolt biciklivel tolatni” (lásd keretes írásunkat). A meghívott szereplők szinte mindegyike a kormánytól függő vagy általa létrehozott szervezet, ezért a tiltakozó pedagógusok és a szakszervezetek kijelentették: valódi egyeztetést akarnak, és nem engednek követeléseikből. A felszólalók mindenhol egyértelművé tették: az iskolákban nagy a baj, így a tiltakozáshullám egyik szimbólumává vált Herman Ottó Gimnázium elől indult menet csak a kezdet. A tanárok – a diákok és a szülők támogatásával – szombatra a fővárosi Kossuth térre szervezett tüntetésre készülnek, amelyet a Pedagógusok Szakszervezete a többi érdekképviselet és civil szerveződés régen látott összefogásával szervez. 

A követelések tengerében bizonytalan, hogy milyen eredményeket sikerül elérni, a megfogalmazott problémák nagy része az évek alatt kiépített rendszert alapjaiban kérdőjelezi meg, így nem is teljesíthető egyik pillanatról a másikra. Ha minden pont egyszerre teljesülne, a szakértők szerint még nagyobb káoszt, működésképtelenséget teremtene az iskolákban. Úgy tűnik, a diákokból, tanáraikból és a támogató szülőkből alakult front viszont jelenleg nem hajlik a kompromisszumokra és részengedményekre, így egyelőre megtippelni sem lehet, végül milyen változtatásokat sikerül kiharcolniuk… 


Ónody-Molnár Dóra - Szabó Kata