Fülelj a tenyereddel!

Tűrni a fájdalmat, a hideget és az élet egyéb viszontagságait… Kinek a fejében ne motoszkálna a gondolat, hogy jó lenne mindezt megtanulni? Nos, magam is kapva kaptam az alkalmon, amikor Egerben bemutatót hirdettek. Torkos Pál oktató azt ígérte, megismerhetem a hétezer éves kínai tudás, a csikung alapjait. Az oktató érdeklődése évtizedekkel korábban ébredt fel a keleti kultúra iránt, már a ’80-as években jógaórákat tartott. Egy családtagja betegségére keresett gyógyírt, így jutott el a csikunghoz, s maga is megtapasztalta jótékony hatását. Mestere a kínai Hszü Mingtang volt, aki nem messze a shaolin templomtól született, orvoscsalád tagjaként.

A dédapja híres kung fu mester volt, ükanyja pedig gyógyító sámánként ténykedett. Azt ugyan nem reméltem, hogy harcedzett shaolin szerzetesként lépek ki a bemutatóról, de egy esős estét rászántam, hátha erőre kap bennem a csi.

A kínaiak ősi tana szerint a bennünk levő életerő – azaz a csi – születéskor kapott mennyisége, minősége, majd a keringésének módja megszabja, meddig és hogyan élünk.

A testi és lelki betegségeket pedig jobbára az alacsony energiaszint okozza. Sokféle módszerrel próbálják „becsalogatni”, majd helyes mederbe terelni e titokzatos erőt, a feng shui térrendezéssel éppúgy, mint a testgyakorlatokkal.

A csikungban a „kung” a befektetett munkát, az éveken át végzett kitartó gyakorlást jelenti – így maguk kezelik a testüket. A hagyományos kínai orvoslás szerint a szervezet energiarendszerét meridiánok alkotják, ezekben kering a csi.

Meditációval és a mozdulatokhoz járuló légzéstechnikával fokozzák a hatást, így válnak a shaolin szerzetesek is immunissá a fájdalomra és a sérülésekre – ezért tartják magukat az energia mestereinek.

– Lazíts és hallgass a tenyereden keresztül! – mondja Torkos Pál, és arra kér, semmiképpen ne tegyük keresztbe a lábunkat, míg az előadást hallgatjuk, a kezünket pedig helyezzük a combunkra, tenyérrel felfelé. Ez a testhelyzet állítólag segíti a befogadást. Ha egyszer ingyen van az energia, csak az a dolgunk, hogy megtanuljuk felvenni a környezetből, majd elraktározni és felhasználni – tudjuk meg.

Az elmélet után következhet néhány gyakorlat.

Az egyik kezünkkel kört formázunk, és a másik kezünk ujjait meghúzogatjuk, gondosan, mindegyiket kétszer – így próbáljuk megtisztítani és megnyitni az energetikai rendszerünket. Elképzelhetjük, hogy az ujjaink olyanok, mint egy-egy rugalmas gumicső, akár egy slag, amelyikből távozik a piszkos víz. Máskor úgy érezzük, a karunk megnyúlik, mint a fa ága, miközben a magasba nyújtózunk. Többen ásítozni kezdünk, de ez állítólag nem azt jelenti, hogy unatkozunk, hanem azt, hogy megindult az energia áramlása. Hogy mindez működik-e? Egyelőre nem tudhatom, hiszen a harcos szerzetesek is éveket gyakorolnak. A fejfájásom mindenesetre elmúlik az este végére, és remélem, a csi velem marad, míg hazaérek az esőben.

TERMÉSZETFÖLÖTTI ERŐVEL
A shaolin szerzetesek a zen buddhizmus tanításai alapján, a legmagasabb szinten gyakorolják a test és lélek erősítését. Meditációval és légzéstechnikával képesek befolyásolni a csi – az energia emberi testen belüli – áramlását, így válnak ellenállóvá a fájdalommal és a sérülésekkel szemben, és segítik elő a gyógyulást. A templomok harcos szerzetesei nemcsak puszta kézzel küzdenek, hanem egy sor fegyverrel is kiválóan bánnak, állatok viselkedését utánozva úgy mozognak, mint egy tigris, felszaladnak akár a falon is. Belső energiájuk összpontosításával olyan természetfelettinek tűnő, látványos gyakorlatokat is végezhetnek, mint például a torokra feszített lándzsa behajlítása vagy a légzéssel hasra tapasztott fémtányérral tonnák elhúzása.