Lópaták tudorai

Kint pedig biztosan van vagy tizenöt fok a nulla alatt. A „kint” jelen esetben a baktai mezőgazdasági szakiskola udvara, ahol a zúzmarás nyárfák alatt vastag kabátokba öltözött férfiak álldogálnak, s a patkolásra váró három ló hátán is nagy pokrócok, de ők láthatóan cseppet se fáznak. Pedig öles pára ömlik az orrukból, s deres szempillák alól nézik a lassan gyülekező tömeget. Mert a szakiskola lovásztanulóival együtt vagyunk már vagy százan, mikor a helyi lovasklub elnöke, Sebők Gyula köszönti a jelenlévőket, mindenekelőtt a kovácsokat, akik a Hortobágyról, illetve a Balaton mellől jöttek, s már izzítják is a parazsat.

Előtte egy kis elméleti felkészítést tart Lang Gáspár. A szakmában csak Gazsinak ismert fiatalember majd’ tíz évig Amerikában gyakorolta a mesterséget. Közben a porondra lép a gyakorlati bemutatót tartó Prodán Norbert és Bodó József is, akik hátrébb küldik a hallgatóságot, mert a jó kovács ugyan sok mindenhez ért, de azért mégsem lószelídítő. Arra nincs idő, hogy kifejtsék, mit értenek ezen.

A patáról, levéve a régi patkót, legalább kétujjnyi vastag szaruréteget faragnak le, s közben hallgatjuk a körmölés és patkolás tudnivalóit.

Mint megtudjuk, körmölni hat-nyolc hetente kell a lovakat. Ha patái egészségesek, szabályosan nőnek és kopnak, a legtöbb kovácsnak ez nem okoz gondot, de ha valami probléma van a lópata szerkezetével, gyógykovácsot kell hívni. Sajnos Magyarországon nagyon sok a rosszul körmölt ló, pedig a pata szögállása kihat az inak és ízületek fejlődésére is. A mi lovunk patkójával is akad egy kis gond, egy centivel rövidebb a kelleténél, ami nagyon megterheli a jószág lábát. A körmölés ára amúgy 3-4 ezer forinttól indul, míg a patkolásé 8-15 ezertől – ha nincs szükség speciális patkóra, korrekcióra. Az ár itt sem lehet meghatározó, hiszen ha valaki szaktudás nélkül áll neki lovat körmölni vagy patkolni, életre szóló sérüléseket okozhat. Ez pedig megeshet a legismertebb lovakkal is. Az utóbbi évek leghíresebb magyar sportlova, Overdose is így járt, egy patkószög miatt kellett befejeznie a vártnál sokkal hamarabb sportpályafutását.

A mi lovaink azonban jó kezekben vannak, fel se veszik, hogy faragják a talpukat, nekünk azonban inunkba száll a bátorságunk, amikor a patkószegek felhelyezése indul. Bemegyünk Lópaták tudorai inkább uzsonnázni az egyik iskolai műhelybe, ahol tepertővel, pogácsával, forró teával kínálnak bennünket. Itt elegyedünk szóba Szabó Zoltánnal, aki a közeli Olcsvaapátiból érkezett, de most csak hatalmas kerülővel jöhetett, mert zajlik a Szamos, pihen a komp. De egyáltalán nem bánja a kerülőt, négy lova kedvéért a világ legtávolabbi sarkába is képes volna elmenni. Pedig nem sok hasznot hajtanak azok a lovak. De nem is ezért tartja őket – hanem azért, mert családtagok.