Növekvő kórházi fertőzésveszély - Semmelweis hazájában? Botrány!

– Azt kérdezte, hol kezdeném. Látta a mosdót a folyosón?

– Gyönyörű, tiszta, ízléses. Minden magánrendelőben ilyen, semmi különös.

– Minden magánrendelőben? A bevásárlóközpontokban és a sarki McDonald'sban is ilyen. Biztosan járt már olyan kórházban vagy rendelőben, ahol nemhogy papír, de szappan se volt a vécében.

– Van, ahol tekerő sincs a csapon. Állítólag attól félnek, hogy ellopják.

– ...És nem vonatállomásról, hanem kórházról beszélünk, ahol a higiénia a legfontosabb követelmény! Én sarkítva azt mondom: kezdjük a vécénél! Nagyon sok állami kórházban a betegek és a kollégák sem tudnak rendesen kezet mosni. Nincs elég fertőtlenítő a kórtermekben. És csodálkozunk, hogy sok a fertőzés? Nem milliárdos beruházásokról beszélek, hanem kórtermenként egy kézfertőtlenítőről és néhányról a folyosókon. A beteg is sokkal nagyobb bizalommal néz az orvosára, ha látja, az megtiszteli őt azzal, hogy kezet mos, mielőtt hozzányúl.

– Rendben van, mondjuk, hogy minden orvos megtanul kezet mosni. Mi a következő?

– Először is valakinek ki kellene mondania végre: az egészségügy szolgáltatás, és mint ilyen, nem ingyenes. A világon sehol sem az. Egy felmérés szerint Magyarországon az egyik legnagyobb a betegek hozzájárulásának aránya az egészségügyhöz. És itt nem tervezett, szabályozott hozzájárulásról van szó, hanem a hálapénzről. Amíg az orvosok a hálapénzből élnek, addig semmi sem fog változni. A következő az, hogy a beteg legyen a gyógyítás középpontjában, és ezt ő maga is érezze. Ha odakint bejött hozzám a beteg, és a kezében egy pohár kávé volt, tudtam, hogy legalább ötperces késésben vagyunk. A pultos figyeli ugyanis, hogy ki mennyit vár, és ha valaki többet ül kint, mint kéne, akkor megkérdezi, hogy kér-e egy kávét vagy teát. Ez még a kézfertőtlenítésnél is kevesebbe kerül, de mutatja a kórház elkötelezettségét a betegek iránt. Angliában minden kórház köteles mérni a betegelégedettséget. 
Amikor bemegy egy egészségügyi intézménybe, azonnal kap egy kérdőívet. Megfelelően ellátták? Megfelelő volt a tájékoztatás? Kedves volt az orvos? Kellő időt szánt önre? Tiszta volt a mosdó? Ajánlaná az orvost egy barátjának? Ezeket az adatokat aztán feldolgozzák, és a kórház egyéb mutatóival együtt nyilvánossá teszik. Ha ön bemegy egy bristoli kórházba, a bejárat melletti hirdetőtáblán, nagy betűkkel elolvashatja az összes adatot. Vagy mielőtt kórházat vagy orvost választ, felmehet az internetre, és megnézheti, hogy az illető osztály vagy orvos milyen mutatókkal rendelkezik, és azok hogyan viszonyulnak az országos átlaghoz. Amikor idehaza kiderült, hogy nőtt az úgynevezett MRSA-fertőzések száma, három évre titkosították az adatokat. Így is lehet, de, mondjuk úgy nem célravezető.

– Nem gondolja, hogy nagy botrány lenne, ha nyilvánosságra hoznák néhány magyar egészségügyi intézmény mutatóit?

– Némelyik esetében az lenne, de akadnának jó gyakorlatok is, amiből tanulhatnánk. A botrány valószínűleg elkerülhetetlen, de egy folyamat része lehetne. Nincs már értelme finomkodni. Ha most nem lépünk, talán soha nem tesszük meg.

HÚSEVŐ BAKTÉRIUM. Az MRSA-fertőzést az ún. methicillinrezisztens Staphylococcus aureus baktérium okozza. A legnagyobb probléma vele az, hogy nem reagál a fertőzés esetén eddig alkalmazott antibiotikumok többségére. A fertőzés főleg egészségügyi intézményekben fordul elő, és tipikusan műtéti beavatkozások után jelenik meg. A baktériumtörzsek gyorsan terjednek betegről betegre közvetlen érintkezéssel, sokszor az egészségügyi személyzet közvetítésével. Az MRSA-t azért nevezik húsevő baktériumnak, mert a lágyszöveteket támadja meg, ott okoz gennyes sebeket. Napjainkban leírtak már zárt közösségekben (börtön, kaszárnya), intravénás kábítószer-használók és a hajléktalanok körében fellépő járványt is. Az e körökben terjedő MRSA annyiban különbözik a kórházi baktériumtörzsektől, hogy kevesebb antibiotikummal szemben ellenálló, vagyis jobban kezelhető.