'A földben köllött élni és halni' - Arcok az időben

Az ötlet még az ezredfordulón született meg, Cziberéné Szító Mária fejében. A tanárnő, aki oly sokat tett a falu művelődéséért, hagyományaiért – és sajnos korán elhunyt –, arra gondolt, meg kellene örökíteni Gyümölcstermő Szent Szada idős lakóinak arcát. Az ezredvégi fotók készítésére az önkormányzat és a helyi kulturális alapítvány Fuszenecker Ferenc és Lőrincz Ferenc gödöllői fotóművészeket kérte fel, akik ma már filmesként is jól ismertek, s akiket sok szál köt Szadához.

Galambos Gáborné Ilonka segítőkész kalauzolásával két év alatt 65 emberről készültek fotók, ezeket 2001 októberében kiállították a református gyülekezeti teremben. Óriási sikerük volt, s éveken át le sem kerültek a falakról, majd 2009-ben az új tájház felavatásakor ott nyílt belőlük kiállítás. Ezt követte 2015-ben a Tájházi füzetek sorozatban – Hirling Ernő 100 éve és Gönyey Sándor 80 esztendeje készült képei után harmadikként – a Szadai arcok, amely a fotókon kívül válogatást közöl a szereplők vallomásaiból. S ezzel egy időben megszületett a film, amelynek a címe is a könyvből való, a köztiszteletben álló Oroszi Sándortól: „Nehéz sorsa volt a szadai népnek. Csak a föld volt. A földben köllött élni és halni...”

Azok közül, akikről másfél évtizeddel ezelőtt készültek a képek, negyvenketten már nem élnek, egyikük halálhíre éppen a filmbemutató napján érkezett. Arcuk ráncaiban ott a paraszti sors és egy évszázadnyi falutörténelem: küzdelem a homokon, háború, hadifogság, front a faluban, talpra állás, beszolgáltatás, téesz és gyár, a megmaradt kertek művelése – a család, amely mindennél fontosabb.

„A két Ferenc” filmje – mert képeikből ki más készíthette volna – a néző szívéig hatol. És bizonyos, hogy nem csak Szadán.