Az én képernyőm: Megölni egy papot

Pedig Popieluszko atya története a lengyel lázadás egyik legfontosabb szála. Ezt dolgozta fel egy amerikai–francia film, Megölni egy papot címmel. Híres lengyel–francia rendező, Agnieszka Holland műve, aki maga is emigráns volt.

A film 1988-ban készült, amikor ha recsegve-ropogva is, de még állt a régi rendszer, s alig négy év telt el a szörnyű gyilkosság óta. Az időbeli közelség és a Varsó–Párizs távolság is jól érződik a filmen. A nyolcvanas évek eleje: szükségállapot, esti kijárási tilalom, megtorlás, és mégis: egyre erősödő ellenállás. Egy fiatal káplán mind több és több embert vonz a templomába, mert úgy tud beszélni, gyűlölet és megalkuvás nélkül, hogy megérinti az emberek lelkét. Nem buzdít erőszakra, éppen hogy szelídségre és jóságra. Ezt mondja utolsó miséjén: „Csak az képes legyőzni a rosszat, akiben magában is túlárad a jó.”

A hatalomnak nagyon elege van belőle, ám tehetetlen. De mégiscsak a nyolcvanas évek közepe felé járunk, azért már nem lehet csak úgy lefogni és kivégezni egy ellenállót, pláne egy papot. Ezen fortyog az elhárítás egyik őrnagya, majd dühét tovább nem tudván visszafojtani, elhatározza, hogy véget vet a helyzetnek. A film érdekessége, hogy Stefan ugyanolyan főszereplője a történetnek, mint a káplán, részben az ő szemszögéből látjuk a fejleményeket. Feletteseitől nem kap beleegyezést, csak cinkos hunyorítást, így aztán megteszi, amiről úgy érzi, hogy meg kell tennie. Egy társával elrabolják a papot, agyonverik, majd a folyóba dobják. Nem számítanak azonban a világméretű felháborodásra. Felettesei persze kiállnak mögüle, és ha fogcsikorgatva is, de elítélik. A gyilkosok börtönbe kerülnek. Stefan, a tiszt értetlenül és csalódottan áll, hiszen ő csak kommunista kötelességét teljesítette. De tettével éppen előbbre lendítette az ellenállás ügyét, erőt adott az embereknek. Popieluszko atya mártíromsága nem volt hiába, neve a lengyelek zászlajára került. Hazájában szentként tisztelik, s bár ezt az 1988-ban készült film még nem tudja, a káplán valóban megtette az odavezető első lépést: két évtized múlva a Vatikán boldoggá avatja.

A megölni egy papot nem ér fel Andzrej Wajda karizmatikus Katynjával, de jó és nemes alkotás. Hiteles képet ad a rendszerváltás előtti évek Lengyelországáról, megismerteti a világgal egy mártír történetét. Emellett a maga pergő, izgalmas stílusában szórakozást is nyújt.

A filmet a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján mutatta be a Duna Televízió.