Püspök mosta a lábakat

A míves kovácsoltvas kapu több éven át lezárta a mai díszudvart még az egriek kíváncsi szeme elől is. Korábban évtizedekig egy nagyvállalat, a borkombinát használta irodaépületnek az államosított palotát.

A szétvert falak, az álmennyezetek, a műbőrrel bélelt ajtók nem emlékeztettek az egykori fénykorra. A méltatlan állapotokat egy európai uniós pályázat jóvoltából sikerült felszámolni, miután az épület visszakerült az érsekség tulajdonába. A munkálatok 2010-ben kezdődtek, és 1,3 milliárd forintból megújult a palota. Együtt a múlt és a jelen: a megújult látogatóközpontot ma akár egy okostelefonos alkalmazás segítségével is végigjárhatják a turisták – a külföldiek számára az idegenvezetés angol, német, lengyel és olasz nyelven is szól. A turistáknak, diákoknak is élményszerűen, újszerűen mutathatjuk be e kiemelkedő műemléki értékünket, annak tárgyi és szellemi gazdagságát – tájékoztat Virág Zsolt művészettörténész.

A különleges, ritkán látható kincseken – például főpapi díszöltözéken és a szentmise kiszolgálásához szükséges tárgyakon – túl a képtár azt bizonyítja, hogy hajdan az egyház a kultúra egyik legfőbb mecénásának számított. Idézzük fel a hányatott sorsú épület múltját!

A palota helyén hajdan emeletes városi házak álltak, amelyek talán az Egri csillagokból ismert 1552-es ostrom utáni időkből származtak. A kutatóknak feladta a leckét, hogy a későbbi egyházi építkezések nyomaira, dokumentumaira bukkanjanak. Annyi bizonyos, hogy a barokk palota ma látható külső képét a XVIII. század közepére nyerte el, gróf Erdődy Gábor püspöksége idején.

Nyomot hagyott rajta az Egerbe egyetemet álmodó, Líceumot építtető Eszterházy Károly püspök is, ő alakíttatta át például a kápolnát az 1760-as években. „Nékem nem kell a czifraság, hanem amennyit a szükség kíván” – e mondat árulkodik Eszterházy püspök ízléséről. Ez volt egyúttal az egyházi méltóság magánpalotája is, a hálószobából egyenesen a kápolnájába siethetett a reggeli imára.

Ma már nehéz elképzelni, de hajdan kórház és egy irgalmas rendi szerzetes vezetésével patika is működött a palotában. A betegágyakat maguk a kanonokok vetették meg itt 1727-ben. Az első négy beteg lábát pedig személyesen Erdődy püspök mosta meg – derül ki Kiss Péter kutatásaiból.

Később a pácienseket dobpergés és trombitaszó mellett szállították át innen az irgalmasok frissen alapított helyi kórházába.

A XVIII. század közepén egy-egy nagyobb ünnepnapon nem csupán az előkelőségek előtt nyíltak meg a kapuk. A palota udvarában ökröt sütöttek és kenyeret osztottak a hívek összegyűlt seregének. „A jezsuita atyák leleménye szerint szökőkutat építettek a püspöki palota kertjében, mögötte három dombot képeztek ki Magyarország címerével és az uralkodó lovas szobrával. A lovának hátsó lábaiból délután 3 órától egyfolytában este 8 óráig bőségesen folyt a bor és a sör a nép számára” – áll egy leírásban.

Voltak szomorú fejezetei is az épületnek: 1801-ben például tűzvész pusztított a falak közt, és freskók is megsemmisültek. A II. világháború után az eredeti bútorok egy részét a kápolnába befalazva őrizték meg, így most azokat is megcsodálhatják a kiállítás látogatói. Az egyházművészeti kiállításon olyan kalandos sorsú műtárgyat is megtekinthetünk, mint például a pestis ellen védő Szent Sebestyént és a rendalapító Szent Domonkost ábrázoló, XIV. századi firenzei táblakép. Érdekessége, hogy néhány éve a szolnoki múzeum munkatársai teljesen véletlenül bukkantak rá a kunhegyesi plébániaépületben az értékes oltárképre. Az érsekség a Szépművészeti Múzeumban restauráltatta a festményt, és az most Egerben látható.

VOLT EGYSZER EGY MADÁRHÁZ
Sala terrena, azaz természetbe nyíló hűsölőterem – ilyen is létezett az egri püspök rezidenciáján. Bél Mátyás XVIII. századi tudós lelkész Heves vármegyei leírásaiból tudták a kutatók, hogy hajdan épült a közelben egy madárház is, ahol gerlék, galambok, fenyőrigók, gémek, szárcsák éltek. „Ámde nem csak a madaraktól vidám ez a félreeső pihenőhely, hanem a festményektől is” – írta a tudós, miután meglátogatta Erdődy püspök palotáját.
A madarak lakhelyét később lebontották, a kertben narancsház állt. Óriási meglepetés volt, amikor néhány éve a falfestéskutatás során úgynevezett szekkókat, azaz száraz vakolatra festett képeket találtak a számos mészréteg alatt. Csoda, hogy a töredékes, sérült alkotások fennmaradtak – idézi fel a történetet N. Kis Tímea művészettörténész. Nem tudni, ki festhette a XVIII. századi szekkót. A falon ábrázolt vízi és szárazföldi szárnyasok feltehetően nem vallási üzenetet hordoztak, hanem a természetet csalogatták be a falak közé, és gyönyörködtetésül szolgáltak a pihenés óráiban.

SZENTEK ÉS BOLDOGOK
Hogyan zajlik a boldoggá és szentté avatás titokzatos folyamata? Mi az, amit az egyház elismer csodának a szentté avatási perekben? – erre is választ kaphatunk az egyik kiállításon. Az ilyen eljárásokkal a Vatikánban a Szentek Ügyeinek Kongregációja foglalkozik, amelyet 1969-ben hoztak létre, majd II. János Pál pápa újraszabályozta az eljárás menetét – tudjuk meg Lipp Mónika művészettörténésztől. Időszalagon végigkövethetjük a magyar vagy hazánkban élt szentek és boldogok sorát a X. században élt Szent Adalbert püspöktől egészen Boldog Sándor szalézi szerzetesig, aki 1953-ban halt meg. A filmeken pedig meghallgathatjuk a vatikáni szakértők véleményét, vagy részleteket tudhatunk meg például az erdélyi Márton Áron püspök életéről, boldoggá avatási perének állásáról. Megismerhetjük a mártírhalált halt hét ferences vértanút is – őket Mátraverebély–Szentkút szabadtéri oltárképén is ábrázolják –, az ő boldoggá avatásuk jelenleg is zajlik. Egyikük, P. Hajnal Zénó atya például 1945 húsvétvasárnapján hívei kérésére sem volt hajlandó civil ruhába öltözni és elrejtőzni, így később Gyékényesen egyházi viselete miatt lőtte le egy lovas katona.
A különleges műtárgyak apropót adnak arra, hogy felidézzük a szentek históriáját. Egy középkori kehely öt női szentet ábrázol zománcképeken. Szent Orsolya királylánynak született, aki szüzességet fogadott, és mivel férjhez akarták adni, elmenekült, így végeztek vele a pogányok nyilai – a szabók és a fiatal leányok védőjeként is ismert. Szent Apollóniát máglyahalál fenyegette, és bántalmazás közben a fogát is kitörték – így lett ő a fogfájósok védőszentje.
Szent Katalin király leányának született; amikor kerékbe akarták törni hitéért, a kínzószerszám összetört, így lefejezték – a bölcselők és a nyomdászok fohászkodnak hozzá. Szent Borbálát az apja egy toronyban nevelte, majd ő maga fejezte le – e bátor nő a bányászokat védi. Szent Rozália egy barlangban élt, szűziesen elvonultságban – a járványos betegségben szenvedők kérték közbenjárását.