A baltás gyilkos és Magyarország - volt idő, amikor úgy bántunk vele, ahogy érdemelte

1946. 
A pénzügyminiszter úr megtiltotta a saját szükségletre szolgáló 200 palánta dohány termelését. Feltehetően a pénzügyminiszter úr vagy nem dohányzó ember, vagy nem szereti a parasztot. Ha ez így marad, akkor a dohányos ember vagy a törvény kijátszásával szerzi meg a gondűző dohányt, vagy titokban, ültetéssel, vagy csempész útján. Pedig régi kívánsága a falusi népnek a szabad dohány termelése és a kisüst. (Inflációs jelentésünk: a Szabad Föld ára egy hét alatt 50-ről 100 ezer pengőre emelkedett.)

1956. 
A Nógrád megyei nagykereskedelmi vállalat szeretne megszabadulni felesleges árukészletétől. Az egyik földműves szövetkezeti bolt meg is rendelt több ezer kerékpárküllőt és hozzá való csavaranyát, ugyanis a szolnoki nagykertől korábban kért 10 ezer küllő és anyacsavar helyett csak 500-at kaptak. Miért tud a balassagyarmati vállalat szállítani, és miért nem tud a szolnoki? Pedig a kerékpár mára termelőeszköz lett a falusiak kezében; lehetetlen, hogy néhány küllő hiánya miatt a parasztember ismét gyalogossá váljon.

1966. 
A Fővárosi Nagycirkusz korhadt faépülete csákánycsapásoktól remeg. Bontják az elaggott házat, a helyére modern kőépület kerül. Míg felépül, a társulat sátorba költözött: a Dózsa György út és a Damjanich utca kereszteződésében állították fel a 42 méter magas, négy főárbocos sátort. A színes ponyva alá egyszerre két és fél ezer néző fér, vagyis ezrek dübörgő tapsát most sem fogja nélkülözni az öreg liget.

1976. 
Volt-e valaha szerelmes? – kérdem a háza előtt üldögélő öregembertől. Rám emeli szemét, aztán visszakérdez: Tudja maga, milyen csillagos az augusztusi éjszaka? Mert csillagos volt az az ötven évvel ezelőtti éjszaka, amikor az aratóbálon végre megfoghattam annak a lánynak a derekát. Nem sokat beszéltünk, mindketten úgy éreztük, soha nem múlhat el az az augusztus. Persze elmúlt. Megnősültem, a feleségem jó asszony, már az unokáink is felnőttek, de ha augusztusban felragyognak a csillagok, mindig arra az aratóbálra gondolok…

1986. 
Korábbi rossz tapasztalataim miatt magtalanná tetettem magam, vagyis élhetek szexuális életet, de gyerekem nem lehet. Letörtségemből egy aranyszívű nő húzott ki, akivel már nyolcadik éve élünk csodás harmóniában, ámde néhány hete mindez pokollá változott. Egy este csillogó szemmel állított haza: végre, harminchárom évesen terhes lettem! Bomba robbant nálunk, ő ugyanis nem tudja, hogy én magtalan vagyok. Akkor viszont kitől terhes az én odaadó, hűséges feleségem? Van egy gyanúm, egy háromgyerekes családapa, akivel jó fél éve többször is voltak vidéki kiszálláson, s aki most éppen az igazgatójuk titkárnőjével csalja a feleségét, de nem tudom, mit tegyek? Neveljem fel az ő gyerekét?

1996. 
Április 4-én, 78 éves korában elhunyt Perczel Zita, a harmincas évek magyar filmjeinek szöszi dívája, a Meseautó női főszereplője. 1935 nyarán Franciaországba utazott, ahol komoly sikereket ért el. Közben tíz éven át – 1940-től 1951-ig – Amerikában, Hollywoodban élt, de szerepet nem kapott. Visszament Párizsba, ahonnan a hatvanas évek végén tért haza Magyarországra. Filmekben és színházban is játszott, utolsó szerepe Kecskeméten a Nagymama volt Csiky Gergely darabjában.

2006. 
Életfogytiglani büntetést kapott Ramil Safarov, az az azeri tiszt, aki a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen egy baltával lefejezte az alvó Gurgen Margarján örmény hadnagyot. Ezután elszívott egy cigarettát, majd egy másik örmény katonatársa felé indult, de a közben megérkezők lefogták. A szigorú ítéletet Örményország megnyugvással fogadta, Azerbajdzsán viszont követeli Safarov kiadatását.