Egy kosztüm az öltönyök közt. 'Már nem szorongok' - mondja a befolyásos üzletasszony

– A Forbes magazin összeállítása szerint az üzleti kategóriában ön a hatodik legbefolyásosabb magyar nő. Örül neki?

– Szubjektív értékítéletről van szó, noha széles sajtónyilvánosságot kapott. Én ugyanúgy élem az életem, mint eddig. Eszembe sem jutnak ilyen vagy olyan listák, amelyeken előkelő helyen kellene szerepelnem. Akik ezt a besorolást készítették, szerintem az öt és fél évvel ezelőtt zöldmezős beruházásként indult Gránit Bank értékteremtő munkáját is elismerték.

– Mivel szokta meggyőzni a tárgyalópartnereit?

– Ügyfeleinket például azzal, hogy versenyképes, kényelmes, előnyös lehetőségeket kínálunk számukra. A termékek minőségével, a szolgáltatás színvonalával, a kiszolgálás egyszerűségével és nem utolsósorban kedvező árazással tudunk befolyást gyakorolni. Ami a munkatársaimat illeti: ha létezik egy világos cél, egy racionális elveken alapuló stratégia, hozzá pedig hasonló értékeket szem előtt tartó, új dolgokra fogékony kollektíva, valamint olyan vezető, aki hitelesen tudja képviselni az elgondolásait, akkor lehet eredményeket elérni.

– Jelent valamiféle előnyt vagy hátrányt, hogy egy nő ül a vezetői székben?

– Erre a kérdésre csak úgy lehetne érdemben válaszolni, ha tudnám, milyen férfiként vezetni egy intézményt. Csakhogy én nő vagyok. Mivel az üzleti értékítélet objektív kritérium, ilyen alapon teljesen mindegy, hogy ki milyen neműnek született. Hatékonynak kell lenni, és figyelemre méltó teljesítményt kell az asztalra tenni.

– Talán csak nálunk szokatlan még, ha a nők magas pozíciókat töltenek be?

– Globális jelenségről beszélhetünk. A diplomások között ma már több a nő, mint a férfi, amiből az is következik, hogy egyre többen akarják a megszerzett tudásukat a szakmájukban érvényesíteni, és vezető pozícióba jutni. Egy nemzetközi felmérésben olvastam, hogy a világ ötszáz legnagyobb cégében húsz évvel ezelőtt 1 százalék volt a női felsővezetők aránya, most pedig 14. Magyarországon a nők ebbéli megbecsültsége némi kívánnivalót hagy maga után, főleg, ha az északi országokkal hasonlítjuk össze, ahol a női kvóták érvényesítik hatásukat. De jó úton haladunk, csak a haladás sebessége kérdéses még. Nekem a családom mellett mindig fontos volt a munkám, mégsem gondolnám, hogy mindenkinek ezt az utat kellene követnie. Viszont a választás szabadságát minden nőnek meg kell adni.

– Mitől lesz egy vezető sikeres?

– Sok tényező szükséges hozzá. A rengeteg munka, a felkészültség, a példamutatás mellett talán legfontosabb az önismeret. Jó, ha az ember tisztában van az erősségeivel és a gyengéivel. Engem érdekelnek az üzleti tevékenységgel kapcsolatos pszichológiai kérdések, és magamat is szoktam figyelni. Majdnem mindennap elvégzem az önértékelést: mi az, amit jól, és mi az, amit rosszul csináltam.

– Említette már a családját. Kevesen tudnák azt megtenni, amit ön, hogy egy felfelé ívelő karrier kellős közepén gyermekeivel évekig otthon marad.

– Gyermekközpontú családban nőttem fel Egerben. Szüleim szeretetben neveltek, és sokat jelentett a kisvárosi környezet is. Amikor megszülettek a fiaim, nem volt kérdés, hogy ameddig csak tehetem, velük maradjak, és minden tőlem telhetőt megadjak nekik. Ez volt életem egyik legszebb időszaka. Ettől még néha eszembe jutott, hogy lemaradok-e valamiről, vajon elfelejtenek- e, sikerül-e majd behozni a lemaradásom. Azt azért sejtettem, a karrier megvár, nem érdemes miatta veszni hagyni a gyereknevelés megismételhetetlen pillanatait. Ha most lennék abban a szituációban, még tovább otthon maradnék a srácokkal. Velük kapcsolatban csak annyit – mert nem szeretik, ha róluk beszélek a sajtóban –, hogy mindketten közgazdászok lettek, nemzetközi tanácsadó cégnél dolgoznak. Büszke vagyok rájuk. Igyekszem normális egyensúlyra törekedni a család és a munka között. Szeretek olvasni, szakítok időt a mozgásra, leginkább futni szoktam. Viszont ha valami üzleti probléma megoldását keresem, azon odahaza is dolgozom.

– Ön egyetlen nő tagja a Bankszövetség elnökségének. Ahogyan egy kollégám fogalmazott: egy kosztüm az öltönyök között.

– Mindenki számára természetes ez így. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy életem egy bizonyos szakaszában kicsit zavart a munkámban, hogy nő vagyok: amikor elkezdtem a pályámat és haladtam felfelé a ranglétrán, akkoriban még nem nagyon választottak nőket vezetőnek – ez a tény valószínűleg hatott rám. Ma már nem szorongok, ha egy olyan tárgyaláson veszek részt, ahol csak férfiak vannak.

– Hogyan tárgyal? Határozottan, keményen, vagy hallgat a női megérzéseire?

– Igyekszem tiszteletben tartani a tárgyalófél szempontjait, és megpróbálom megérteni az érdekeit, motivációját. Úgy szeretem érvényesíteni az én álláspontomat, hogy a velem szemben ülő is előnyösnek érezze a megállapodást. Miközben eléggé energikus vagyok, inkább a nyugodt, visszafogott tárgyalási stílust részesítem előnyben. Ha az egyik fél dominálja a másikat, abból nem lesz tartósan előnyös üzlet.

– Demján Sándorral miként került kapcsolatba?

– Különböző rendezvényeken, különféle pozíciókban már azt megelőzően találkoztunk, hogy a Gránit Bank vezetését rám bízta. Kezdettől fogva nagyra értékelem a tevékenységét. Hálás vagyok a sorsnak, hogy dolgozhattam vele, és máig jó a kapcsolatunk.

– Amikor Demján úr a Gránit Bankban lévő üzletrészét értékesítette, ön kivásárolta, és ezzel a legnagyobb magántulajdonos lett.

– Kezdetektől kisebbségi részvényes voltam. Megtisztelőnek vettem, hogy tartva a köztünk lévő korábbi megállapodást, Demján úr felajánlotta számomra részvényei kivásárlását. Így a többségében magántulajdonú bankban nekem 30 százalékos részesedésem van, más befektetőknek 25, a magyar államnak pedig 45 százalék. Az alapítás óta vezetem a bankot, és az igazgatóság alelnöke vagyok. A digitális megoldásokra helyezzük a hangsúlyt. Nem sok értelme van bemenni a fiókba, ha lehet interneten vagy okostelefonon keresztül is intézni a pénzügyeket. Mint minden döntéshez, ehhez is bátorság kellett, de az eredmények bennünket igazolnak, üzleti aktivitásunk a huszonegyszeresére nőtt. Mintegy húszezres ügyfélkörünk van, átlagéletkoruk 45 év körüli. A negyedik évtől nyereségesek vagyunk, holott a nemzetközi tapasztalatok szerint ez a hatodikhetedik évtől szokott bekövetkezni.

– Vannak irigyei?

– Nyilván akadnak, akik kritikusabbak velem szemben. De tudjuk, senki sem tévedhetetlen. Hozhatok én is rossz döntéseket, ilyenkor átgondolom, mit kell csinálnom azért, hogy ez legközelebb ne következzen be. Inkább előretekintek.