Igaz-e, amit a fekete kutyákról terjesztenek?

Egy nemrégiben közzétett tanulmány szerint – amit a Buffalóban (New York állam) működő Canisius College egyik adjunktusa, bizonyos Christy L. Hoffman készített – a „Fekete kutya szindróma” márpedig nem létezik.

Hoffman asszony két amerikai állatmenhelyen, négy év alatt összesen 16 700 kutya sorsát, vagyis örökbefogadási idejét vizsgálta koruk, nemük, fajtájuk és főleg szőrzetük színe szerint.

Ami a korukat illeti, az 1–13 éves korcsoportot tanulmányozta; a kölykök és az egészen fiatal kutyák nem szerepeltek az adathalmazban, hiszen azokat kapkodják el a leggyorsabban. És akkor az eredmény: a fekete kutyáknak nemhogy hosszabb, hanem egyenesen rövidebb volt a menhelyeken való tartózkodása, mint a különböző színű társaiknak.

Az egyik menhelyen az átlagos idő egy „színes” kutya számára, amíg örökbe fogadták, hét nap volt, miközben a fekete kutyákat 6 és fél nap alatt elvitték. A másik menhelyen is hasonló eredményre jutottak: az átlagos tartózkodási idő 10 és fél nap volt, kivéve a fekete színűeket, mert ők kilenc nap alatt gazdára találtak.

A tanulmány megállapította, hogy az életkor és a fajtacsoport sokkal fontosabb, mint a szőrzet színe. Például az ugyancsak stigmával rendelkező verekedős fajták – amelyek között az amerikai pit bull terrier, az amerikai staffordshire terrier vagy a staffordshire bull terrier szerepelt –, nemcsak kétszer, olykor háromszor hosszabb ideig vártak új gazdára, mint a többiek, de a kényszerű elaltatásban is sokkal nagyobb arányban szerepeltek más fajtársaikhoz képest.

S hogy mi a helyzet a macskáknál? Az adjunktus asszony 892 örökbe fogadott macska adatait is megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a kutyákkal ellentétben a macskáknál létezik a „Fekete macska szindróma”, vagyis Black Cat Syndrome (BCS): sokkal hosszabb ideig maradnak a menhelyeken, mint színes bőrű társaik. Naná, a fekete macskáról annyi babona létezik, hogy nem lehet csodálni, ha sokan idegenkednek ettől a színtől…

Visszatérve a kutyákhoz, azt hiszem, itt lenne az ideje átírni a Kutya-tárt, mondjuk imigyen: Húsz forintért tarka kutya, / tízért fehér kutya jár, / a feketéért adj egy százast, / értük meg ennyi jár…

Bocs, kedves Weöres Sándor: