Játsszunk disznóvágást! Összetartó közösség a ritkaságnak számító ovi körül

Felújított épület áll az útkereszteződésnél. Kiskunfélegyháza hat, Bugac tizenöt kilométerre található innen. Noha külterületen vagyunk, elég sűrűn beépített a vidék, a hobbikertek között egyre több a lakóingatlan. Sokan a városból költöznek ki a galambosi, illetve a haleszi részbe gazdálkodni, vagy egyszerűen csak a nyugalmasabb élet reményében változtatnak. Nagy könnyebbség a kisgyermekes családoknak, hogy óvoda is található itt.

– Ebben az épületben működött hajdanán a Nagyszőlő úti iskola, amit elnéptelenedés miatt bezártak – mondja elöljáróban Szabó Anett, aki hét éve vezetője a kiskunfélegyházi napközi otthonos óvodához tartozó intézménynek. 1982 márciusában hozott döntést a Petőfi Tsz a külterületi óvoda létesítéséről, amit két évvel később nyitottak meg. Az épület adott volt, a berendezéseket pedig ők vették. Amikor megszűnt a szövetkezet, a félegyházi önkormányzat lett a fenntartó.

Miközben a múltról beszélünk, a gyerkőcök kirajzanak az udvarra. Pillanatok alatt birtokba veszik a játékokat. Vegyes életkorúak alkotnak két csoportot, gyakran testvérek, szomszédok járnak egy közösségbe.

Nincs túlzsúfoltság, a dadák és óvónők családias hangulatban foglalkozhatnak velük. Éppen ez az egyik nagy előnye az ország valószínűleg egyetlen tanyai óvodájának. Korábban még az is előfordult, hogy egy kiskunfélegyházi házaspár íratta be ide csemetéjét, vállalva a napi többszöri autózást.

Ha már a szülőknél tartunk: elégedettek az óvodával. Közösségi célok érdekében bármikor mozgósíthatók.

Legutóbb kalákában festették le az udvari fajátékokat. Szórakozni is szeretnek, így minden évben jótékonysági bált tartanak, melynek bevételét szintén fejlesztésre fordítják.

Segít a fenntartó önkormányzat is, nemrég fejezték be az épület felújítását, s a jó idő eljöttével a kert rendbetétele következik.

– Miben más a mi óvodánk? – kérdez vissza Szabó Anett. – Csupán annyiban, hogy ide nem a bölcsődéből jönnek a kicsik, ezért az elején valamivel nehezebben illeszkednek be a közösségbe, de gyorsan megtanulják az óvodai élet szokásait, szabályait. Viszont számukra előny, hogy sokat vannak a szabad levegőn. Nemcsak itt, hanem odahaza is. A mi gyerekeink kiegyensúlyozottak, nyugodtak. Mivel a szüleik vagy a nagyszüleik gazdálkodnak, már három- négy évesen rendelkeznek némi földművelési tudással. Testközelből ismerik az állatokat, de még a traktormárkákat is. Az óvodában eljátsszák a disznóvágást, a legóból istállót építenek. Amúgy pedig semmilyen hátrányt nem jelent, ha valaki ebből a külterületi óvodából ballag el. Az oktató-nevelő munka itt is ugyanolyan keretek között zajlik, mint egy városi intézményben.

Rádi Kornélia tizenhatodik, Besnyi Ágnes pedig második éve óvónő a népszerű intézményben. Miután mindketten kint élnek a tanyavilágban, jól ismerik a környékbelieket.

Összetartó közösség az övék. A szomszédok sokkal jobban egymásra vannak utalva, mint a városban.

– Az óvodához is mindenki ragaszkodik – mondják szinte egyszerre. – Szeretik a közös programokat, aki teheti, minden megmozdulásunkra eljön. Nekünk az is nagy dolog, ha buszra ülhetünk és beutazhatunk a városba, moziba, bábszínházba, múzeumi foglalkozásra visszük a gyerekeket. Bízunk abban, ha majd felnőnek, jó szívvel emlékeznek az itt töltött időre.