Nem csak itthon, de Európában sem sikerült sok csapatnak, amit a Fradi elért

Kevés olyan kalandos múltú sportegyesület létezik az országban, mint amilyen a Ferencváros. Az 1899. május 3-án alapított klub kicsit mindig is a politika játékszerének számított. Pedig a három „E” betű a címerében – Erkölcs, Erő, Egyetértés – semmi eretnekséget nem jelent. A labdarúgás volt mindig is a zöld-fehérek „húzó ágazata”. Az 1931–32-es szezonban százszázalékos bajnokságot nyertek a focisták az NB I-ben, ami azt jelentette, hogy még egyetlen döntetlen sem csúfította a bizonyítványt az idény végén. Ez nem csak itthon, de Európában sem sikerült sok csapatnak.

Aztán az Üllői útiak hajója különösen 1950 után kezdett alig követhető táncba: először az élelmiszeripari dolgozók szakszervezetének támogatását élvezte ÉDOSZ SE névre, majd 1951-től Kinizsi SE-re keresztelték úgy, hogy a meze öt éven át piros-fehér volt zöld-fehér helyett. Eredeti elnevezését 1956. december 17-én kapta vissza a zöldfehér színnel együtt. A labdarúgócsapat hányattatásainak azonban ezzel nem lett vége. 2005-ben az MLSZ kizárta a csapatot az NB I-ből, így a második vonalban járták az országot: Jászapátiban és Karcagon futottak ki a gyepre. A vendéglátók mindig szerették a Fradi-meccseket, mert ilyenkor busás bevételre számíthattak. Többen kísérték az NB II-es csapatot, mint most április első hétvégéjén az NB I-ben bajnokságot nyert együttest Debrecenbe...

Pedig lett volna mit ünnepelni a cívisvárosban: a 22 ponttal listavezető zöld-fehérekre csak az MTK jelentett formális veszélyt, miután azonban a kék-fehérek Pakson 1-4-es vereséget szenvedtek, a Fradinak még az is belefért, hogy 1-2-re kikapjon a DVSC-től. Bár ez hangulati elemnek nem volt épp felemelő, viszont a Ferencváros e botlással is megszerezte a 29. bajnoki címét. A Fradinak van egy irigylésre méltó, Groupama Arénája, anyagi biztonsága, pszichiátere, a kosztra odafigyelő szakembere – és néhány ezer elégedetlen szurkolója. Az Üllői úton egyetlen orvosi eszköz nevét nem szabad kiejteni, s ez a „vénaszkenner”. Minden azért nem jöhet össze még a politika segítségével sem…

DÖCÖGŐS GYŐZELEM
A kézilabdasport barátai számára is eseménydús volt a múlt hét. Szép dolog, hogy a női csapatok Bajnokok Ligája negyeddöntőjében két magyar együttes vetélkedik. A Győri Audi ETO KC 2000 néző előtt a Ferencvárossal csatázott Dabason, ahol a Fradi számított pályaválasztónak. A Győr úgy játszott az első félidőben, ahogyan edzőjük, Ambros Martin sem látta még őket, ezek után a végeredmény nem meglepő módon 31-18 a Győr javára, így a visszavágó a Rába partján merő formaságnak tűnik. A férfiaknál a Veszprém megnyerte a SEHA-liga Kupát, ami szintén nem meglepetés, mivel ők voltak a címvédők. Ám amit az esélytelennek tartott fehérorosz Breszt ellen produkáltak – csak büntetőpárbajban jutottak tovább –, nem volt épp túl szívmelengető. A döntőben a Vardar Szkopjével szemben már jobban muzsikáltak, ám ez még mindig nem az igazi Veszprém. A Szkopjéval a BL-ben is találkoznak, ezért vasárnap már jó lenne a „régi” Veszprémet látni, amelyik nem csak kiizzadja a 28-26-os győzelmet, de magával ragadja a közönségét is.