Sportünnep éppen 120 évvel ezelőtt, teljes biztonságban - létezik-e ma is olyan betyárbecsület?

Miközben lázasan zajlik a sportolók riói olimpiai kvótaszerzése, méltatlanul kevés szó esik egy emlékezetes sporttörténeti dátumról: 120 évvel ezelőtt, 1896 áprilisában tartották meg Athénban az első újkori olimpiai játékokat. Hatodikán, délután fél négykor a stadion valamennyi ülő- és állóhelye gazdára talált, sok ezer néző a környező dombokról követte az eseményeket. A kvalifikáció amúgy nem volt túl bonyolult: két ismerős, akik éppen teniszütő vásárlása közben futottak össze, megbeszélték, hogy elindulnak párosban – meg is nyerték az olimpiát. Az atléták nem remekeltek: a 100 méteres síkfutásban 12 másodperccel lett első az amerikai Thomas Burke – a világcsúcs azért már akkor is 10,8 mp volt…

Hanem az úszás! Hajós Alfréd 11-én dermesztő hideg vízben, kötelekkel kijelölt pályán győzött a 100 méteres gyorsúszásban. Tizenöt ellenfelét előzte meg 40 ezer néző előtt. Még ugyanaznap kis gőzhajó szállította a starthoz az 1200 méteres úszás indulóit. Hajós a hideg víz miatt ujjnyi vastagon kente be faggyúval a testét. Ezzel olyan előnyre tett szert, hogy rövidesen az ellenfeleit nem is látta, így arra gondolt, hogy eltévedt és feladja a versenyt. Szerencsére nem volt a közelében hajó, amelyik felvette volna, így tovább tempózott. A célban dermedten húzták ki a vízből, ott tudta meg, hogy több mint 20 méteres előnnyel győzött. Végül a tiszteletére elkezdték játszani – az osztrák himnuszt…

Szolnokon ma utca őrzi egy másik athéni hős, Kellner Gyula nevét, aki a maratoni futásban harmadik lett. Hozzá némi személyes kötődésem is van: egy családi rendezvényen véletlenül a kezembe került az az ezüst zsebóra, amit a görög György herceg ajándékozott a bronzérmes futónak. Ezen a nyomon elindulva fotós kollégámmal felfedeztük a szolnoki temetőben Kellner Gyula síremlékét, mely teljes feledésben porosodott – a város sportiskolás gyerekei hamarosan gondozásba vették.

Az első újkori olimpia záróünnepségét április 14-re tervezték, ám aznap olyan vihar támadt, hogy másnapra halasztották. Ekkor már igazi, mediterrán ragyogásban búcsúztak el a résztvevők.

Manapság sokan aggódnak a Rio de Janeiró-i olimpia biztonsága miatt. Nekik is üzen a múltból az első újkori ötkarikás verseny: „A játékok alatt még az athéni alvilág is betyárbecsülettel viseltetett, szószólójuk hivatalosan önmérsékletről biztosította a rendőrfőnököt. Valóban, a játékok alatt egyetlen zsebtolvajlás nem történt.” Tán létezik még ma is betyárbecsület…

IZGALOM A CSÚCSON. Meglehet, Alfred Hitchcockot kellett volna felkérni, hogy írja meg a férfi kézilabda Magyar Kupa döntőjének forgatókönyvét. Ami múlt vasárnap Debrecenben, a Főnix csarnokban zajlott az MVM Veszprém és a MOL Pick Szeged csapatai között, az a 6200 néző számára az utolsó pillanatig zsigerekig ható izgalmat hozott. A Szeged már régen készül megtörni a Veszprém hegemóniáját a hazai sportágban, ezért vitték a Tisza partjára a nagyszerű Carlos Pastor spanyol edzőt, s vele együtt számos nemzetközi klasszisjátékost. Legutóbb 2008-ban lett övék a kupa, a bajnokságban kilenc éve nem végeztek a Veszprém előtt. És most? Beszéljenek a számok: a 36. percben 16- 12-es szegedi vezetés, aztán a 48.-ban 19-18 a Veszprém javára. A vége 24-24, így öt-öt büntetődobás következik. A veszprémiek két kihagyott hetessel kezdenek, a szegedi publikum tombol. Aztán két büntetőt elront a Szeged is. A veszprémieknél a kiváló Mikler kapus helyére Alilovic áll be és kivédi a kupa sorsát eldöntő büntetőt. A Séd patak mellé immár a 25. alkalommal került a díszes trófea. A Pszicho ehhez képest akcióvígjáték…