Az én képernyőm: Nyúlik és cuppog

Vajon Gáspár tanár úr az Eötvös Gimnáziumban mit szólna Ausztrália Európába való annektálásához? Már Azerbajdzsán európaisága is homlokráncolásra késztette volna, de ahhoz az örök vitatkozó Pogány Andrisnak még akadtak volna érvei. Izrael sem éppen a szomszédban van. De Ausztráliánál aztán semmi sincs messzebb. No, mindegy is, ha csak ez volna a gond ezzel a dalfesztivállal…

Ország-világUjlaki Ágnes2016. 05. 21. szombat2016. 05. 21.
Az én képernyőm: Nyúlik és cuppog

A legnagyobb baj persze az, hogy a magyar fiú a 26 közül csupán a 19. lett. És ez korántsem az én bizonyára öreges ízlésemhez képest igencsak szakadt öltözéke miatt történt így. Hiszen nyilván ezt is a főcsapás irányába igazították a stylistok. S így legalább ez az igen jóvágású fiú megvillanthatta a kockahasát. Visítozott is a főleg lelkes leányzókból és még lelkesebb meleg rajongókból álló közönség. Ám mindez nem volt elég. Pedig Freddie (milyen szép magyar név!) dala, a Pioneer nyugodtan belefért volna akár az első hat-nyolcba. De Kállay Saunders András két évvel ezelőtti ötödik helyezése után egyértelmű, hogy nincs mit várnunk: hiába állt ki 2014-ben a mezőny messze legjobb dalának hihetetlenül szuggesztív előadásával – Európa a női ruhába öltözött, szakállas, se férfi-se nőt óhajtotta. Akkor éppen a homofóbia elleni harc volt a legfontosabb, ezért fütyülték ki az orosz kislányokat, akik mit sem sejtettek arról, hogy személyükben az előítéletes orosz államot támadják a bátor európaiak – és csak danolásztak. Putyin továbbra sem komilfó, alighanem ezért lett most első Ukrajna a tatárok 1944-es kiűzésével a Krímből témában. Legyőzve a legesélyesebbnek tartott, elég jó orosz dalt. Amúgy az ukrán-tatár lány dala nem rossz, de igazából a zsűri nyomta be. A magyar szavazóknak is az első helyen jött be. (Senki nem szavazhatott a saját hazája versenyzőjére.) És hiányoztak Freddie-nek az erdélyi magyarok szavazatai is, mivel Románia az idén, számlatartozások miatt, kizáratott a versenyből.

A politika alaposan rányomta a bélyegét erre a zenei rendezvényre. Pedig nem kéne. Bár a másság most sem maradt támogató nóták nélkül, ezúttal a migránsok témája volt napirenden. A mi Freddie-nk alighanem jó sok elmaradt szavazatot köszönhet Orbán Viktornak is.

Különben meg nem tudom, érdemes-e siránkozni a kudarcokon. Bár a látványvilág egyre korszerűbb, a megjelenítésben sok az ötlet, mindezek nem orvosolják a dalszerzési gyengeségeket. Mert hát úgy érzi az ember, hogy minden dalt már ötvenszer hallott. A hangok száma nyilván véges, de a kliséké is… Csak a döntőt láttam, de ha ezek voltak a legjobbak, akkor milyen lehetett a többi?! Gyakran éreztem úgy, hogy ezeket a dalokat hallottam már tavaly, tavalyelőtt, meg még korábban is.

Nem érzem, hogy ez lenne Európa, még ha csak a könnyűzenéről van is szó. Már régóta csak csili-vili parádé. Nincs nemzeti kultúrákat átfogó európai gondolat, közös élmény, csak aktuális politikai viták, amiket itt próbálnak megoldani. Mindezt valami cukormázzal öntik le, s nyúlik, cuppog, ragad.

Ha rajtam múlna, Magyarország nem indulna többet. Kinek kell az örökös mellőzés? Aztán meg miért is lenne olyan nagy érdem ezen az egyre gagyibb dalfesztiválon jól szerepelni? És az állam sem ölne bele annyi rengeteg pénzt.

És nekem sem kellene minden májusban megnéznem…

Ezek is érdekelhetnek