Az én képernyőm: Pucér problémák

„Szerintem a magyar borzasztóan prűd népség, de valahol ezt álszent dolognak tartom, mert hiába szidja mindenki ezeket a dolgokat, attól függetlenül nézik” – jelentette ki a sztriptíztáncos Mészáros Dóra. Egy Voksán Virág nevű lemezlovas pedig okosan hozzátette: „Ez egy valóban direkt formája a társkeresésnek, hiszen a külsőt tekintve nem kap az ember zsákbamacskát, meg kell mutatnunk telibe, amink van.” E két szakértő véleménnyel nehéz vitatkozni, de azért mégis volna egy-két megjegyzésem.

Ország-világUjlaki Ágnes2016. 05. 10. kedd2016. 05. 10.
Az én képernyőm: Pucér problémák

Becsszó, csak munkaköri kötelességből nézem az Ádám keresi Évát című valóságshow-t a Viasat 3-on. Ha most megírom ezt a cikket, valószínűleg oda sem tévedek többé. És nem „borzasztó prűdségből”. Hiszen aki gyakori színházjáró, az megszokhatta az utóbbi években, hogy sok rendező dobja fel némi pucérkodással a darabot. Az utóbbi fél évben volt szerencsém az első sorból megtekinteni László Zsolt teljes férfiasságát, illetve Nagy Ervin hátsóját. Nem ájultam el, nem is leskelődtem sunyítva – rendben lévőnek tűntek a művész urak. Egyikük éppen őrült királyt játszott, a másikuk így tette egyértelművé, hogy szex folyik a jelenetben. Hát istenem, Básti Lajos tényleg nem így őrült meg az előbbi klasszikusban, de hát negyven-ötven évvel ezelőtt mindent másképpen játszottak, mint ma. Aki ebbe nem tud beletörődni, nézze a nosztalgiacsatornán az egykori színházi közvetítések felvételeit. (Amúgy sok közülük ma is megállja a helyét!) A női keblek pedig már fel sem tűnnek. Ez megy a művészszínházakban, olykor az operában is…

A filmekről már ne is beszéljünk. Mindezt csak azért mondtam el, hogy nem olyan fene nagy durranás ez a tévéműsor. Legfeljebb az a néző csodálkozhat el egy kissé, aki nem értesült róla, hogy manapság a férfiak is tetőtől talpig borotválják magukat. Oszt ha még szebbek akarnak lenni, akkor csillogóra olajozzák magukat. És persze, tetoválás nélkül sem férfi a férfi. Mint ahogyan az egyik leányzó csicseregte: „Fura, ha egy férfin nincs tetkó!” Tényleg, ugye, milyen fura?

Igaza van Voksán Virágnak, aki maga is modellje a műnő fogalmának: itt nem árulnak zsákbamacskát. Mert ha a hölgy ruhában van, akkor csak azt lehet megállapítani, hogy műkörme, műszempillája, műszája, operált orra, szilikonmelle és esetleg beültetett hajtincsei vannak. Ha levetkőzik meztelenre, akkor már tényleg semmi sem zsákbamacska. És ugyanígy a férfiaknál.

Ezek a fiatalok nyilván nem ismerik azt a régi férfiúi vélekedést, hogy a sejtetés, a pici titok, a képzelet, a játék erotikusabb, mint a nyers valóság. Ráadásul így, ezen az igazán szép helyen igen hamar közömbössé válik a test, éppen úgy, mint a nudista strandon. Elmúlik a szeméremérzés, de a kíváncsiság is. Mire legyen kíváncsi a lány, ha az a valami ott bimbilizik a szeme előtt egész nap? Vagy a fiú, ha látja, hogy az a cickó mindig ugyanabban a szögben, megbízhatóan áll ellen a gravitációnak? Vagy eztán jönnek még csak az ismerkedő kérdések? Ki a kedvenc íród? Mi a világnézeted? Hogy viszonyulsz a valláshoz? Szerinted mi az élet értelme? Ja, persze, biztosan.

Amúgy pedig ugyanolyan végtelenül unalmas, primitív valóságshow, mint amilyenből több tucatot élvezhetett az elmúlt években, aki szereti ezt a műfajt. Csak látszólag ellentéte az RTL Klubon most folyó Farm című halálunalomnak. Igaz, pucéréknál gyönyörű a környezet, luxus az ellátás, míg a szlovéniai farmon maguk csinálnak mindent, tapossák a sarat. Bár a szereplők jobban hasonlítanak élő emberekre, de a párbeszédek színvonala nem sokkal magasabb. És a legnagyobb izgalmat az jelentette, amikor egy bimbózó szerelem azon kapott gellert, hogy a hölgy tajtrészegen leszbikus csókot váltott egy másik lánnyal, méghozzá elég alaposat. Vajon megbocsát-e a barátja, s ha igen, átmenetileg vagy véglegesen? Mielőtt tövig rágtam volna a körmömet, inkább átkapcsoltam a Gyilkos elmék századik ismétlésére…

Ezek is érdekelhetnek