Janikovszky János: Ezt a befektetést nem nyereségvágyból, hanem féltékenységből követtem el

– Tehát ön az a kisfiú, akinek felelnie kell szépen, ha kérdezik, és ha megnő, mindent másképp csinál majd, mint a felnőttek...

– Ha nem is egy az egyben én vagyok, de kétségkívül bőséges alapanyaggal szolgálhattam anyunak az íráshoz. Ez az azonosítás cseppet sem zavart, nem éreztem soha hátrányát. Egyetlen esetre emlékszem, amikor fellázadtam. Elegem lett ugyanis abból, hogy folyton a kezemet szorongatja: mutatkozz be szépen, kisfiam. „Janikovszkyévafia, egyben!” – vágtam rá. „Hogyhogy egyben?” – kérdeztek vissza zavartan. „A Fehérlófiát is egybeírják...”

– Janikovszky Éva újdonságnak számító műfajt teremtett a gyermekirodalmon belül a Te is tudod? című könyvével.

– Valóban. A Móra Könyvkiadónál dolgozott szerkesztőként, később főszerkesztőként. Már több „hagyományos” regénnyel a háta mögött állt elő 1962-ben egy vadonatúj ötlettel: olyan könyvet álmodott meg, amelyben az írás és a grafika együtt hat. A szövegei elválaszthatatlanok Réber László rajzaitól. A közelmúltban emlékeztünk születésének 90. évfordulójára, ennek apropóján Rigó Béla költő- író nagyon találóan így fogalmazott: a Janikovszky–Réber-könyvek sikerének egyik titka, hogy a szófukar író rátalált a vonalfukar grafikusra; amit ők összespóroltak, azt pazarolták ránk.

– A világ körülöttünk sokat változott fél évszázad alatt…

– …viszont a felnőtt-gyerek viszony jellegzetes konfliktusai nem. Miként az sem, ahogyan ezeket az egyik és a másik fél megközelíti. A kicsik nem gyűjthetnek gesztenyét az ágy alatt, nem ehetnek csokit ebéd előtt, és nem léphetnek pocsolyákba. A nagyok meg nem bömböltethetik a zenét, és nem mehetnek el bárkivel szórakozni. Ezek a problémák mindig is voltak, vannak és lesznek. Belülről megélve zavaróak, kívülről mulatságosak. Felnőtt és gyermek egyaránt magára ismerhet és elgondolkodhat a másik nézőpontján.

– A finom humorú írónőt civilben is szellemes embernek képzelem.

– Az volt. Otthon is mindent kifiguráztunk. Apám halála után is humorral igyekeztünk enyhíteni a fájdalmat. Gyerekkoromban azt gondoltam, anyámnak három nagy szerelme van: a férje, a Móra és én. Ebben a sorrendben. Végtelen szerelem fűzte apámhoz – amit felnőtt fejjel helyénvalónak tartok. Hány kapcsolat ott siklik félre, hogy a gyerek érkezése megborítja a férfinő viszonyt, és a korábbi egymás mellé rendelt szerepekből alá-fölé rendelt állapot lesz, a gyerek javára. Amikor apám elment, feljöttem a második helyre. A privatizáció idején oroszlánrészt vállaltam a Móra megmentésében, így holtversenyben első lettem a könyvkiadóval. Pontosabban: ma már egyek vagyunk.

– Miért szállt be?

– Láttam, hogy a kilencvenes években anyu milyen kétségbeesett küzdelmet folytat az 1950-ben alapított, tradicionális ifjúsági és gyermekkönyvkiadó megmentéséért. Akkor már egy évtizede Németországban éltem, sikeres üzletemberként. Engem is megkért, hogy segítsek. Ezt a befektetést annak idején nem nyereségvágyból, hanem féltékenységből követtem el. Nem akartam, hogy anyám szerelme, kiadója, csaknem negyvenévnyi munkája eltűnjön a süllyesztőben. Ő sem élte volna túl. Idővel hazaköltöztem, egyre jobban belefolytam a kiadó életébe, majd átvettem az irányítását is. A könyvpiaci válság mélypontjáról sikerült visszahoznunk a Mórát, amelyet most mint az ország negyedik-ötödik legnagyobb könyvkiadóját jegyeznek. 2015-ben a MagyarBrands fogyasztói márkák toplistáján az előkelő negyedik helyen szerepeltünk.

– Mégis hogyan sikerült?

– Bevallom, nehezen – elsősorban saját magam miatt. Mivel nem kapitalistaként szocializálódtam, hanem szocialistaként kapitalizálódtam, meglehetősen sokáig tartott, mire felfogtam, én vagyok a kiadó főtulajdonosa, rajtam múlik a cég sorsa. A felismerés dacára a mai napig minden vezetői döntésem mögött erős érzelmi töltés van.

– Miben irányította az esze?

– A gomba módra szaporodó kiadók közti versengésben anno a Móra a legkülönbözőbb módokon elveszített fontos szerzői jogokat, létkérdés volt, hogy ezeket visszaszerezzük, hatalmas energiák árán is. Újra mi gondozzuk többek között Fekete István, Nemes Nagy Ágnes, Szepes Mária, Szabó Lőrinc, Zelk Zoltán, Kormos István, Lázár Ervin, Szabó Magda és Astrid Lindgren, Erich Kästner, Richard Scarry életművét. Szintén a piac diktálja, hogy megújítsuk a nagy klasszikus köteteinket: az Ablak- Zsiráfból tematikus könyvecskék készülnek foglalkoztató füzettel, a Gőgös Gúnár Gedeonból pedig zenés darab, ennek a CD-jét jelentetjük meg.

– És mikor enged az érzelmeinek?

– Például akkor, amikor makacsul ragaszkodom ahhoz, hogy a Móra ne szolgálja ki a rossz ízlésű olvasók igényét. Épp elég kiadó szakosodott silány, értéktelen könyvekre. Mindeközben azért nem lehetünk önsorsrontók, igenis tennünk kell kisebb engedményeket. Például az egyik külföldi kiadó Magyarországról való kivonulása után meg tudtunk szerezni néhány erős nemzetközi licencet – ezek biztos haszna garantálja, hogy nemcsak megsüvegelhetjük, hanem kiadhatjuk József Attila-díjas kortárs magyar szerzők műveit is.

– Mennyire kelendőek a kortársak?

– Változóan. Általában kevesebbet lehet eladni belőlük, mint a nagy klasszikusokból – bár vannak kivételes esetek –, ugyanakkor roppant megtisztelő olyan neveket tudni a szerzőink között, mint például Boldizsár Ildikó, Lackfi János, Kiss Ottó, Tóth Krisztina. A Magyar Narancs minden évben összeállít egy rangsort a sikeres kortárs gyerekkönyvekből. Tavaly taroltunk: a 11-es listán öt Móra-kiadvány szerepelt, továbbá két könyv a Móra Csoport kiadásában. Egyébként rengeteg kéziratot kapunk, némi túlzással azt mondhatom, hogy ma már többen írnak, mint olvasnak.

– A mai gyerekek többsége betegesen számítógép-, tablet- és telefonfüggő, alig lehet kirángatni a kezükből a kütyüket. Ebből egyenesen következik, hogy temetni kell a gyerekkönyveket?

– Nem hinném. A Móra e-bookforgalma egészen elenyésző, vagyis a kisebbek, nagyjából a 10-12 év alattiak még főként papíron olvasnak. De muszáj lépést tartani a korral. Amikor két évvel ezelőtt néhány fiatal bekopogtatott hozzám, és jogokat kért egy „élő mesekönyvhöz”, a Móra nem csupán lecsapott az ötletre, hanem be is szállt az üzletbe. Jól tettük. A magyar Nemzetgazdasági Minisztérium a hónap start-up vállalkozásának választott. A BOOKR Kids az első magyar, 2 és 12 éves gyerekeknek szóló könyvtáralkalmazás, amely tabletre és mobiltelefonra is letölthető. Könyv, hangoskönyv és interaktív játék egyben, amely nemrég az Ország játéka versengésben második helyezést ért el. Eddig több mint száz klasszikus és kortárs mesét, verset fejlesztettünk, három nyelven, és hetente egy új könyv születik a mesegyárban. Az ötezer oldalnyi élmény 33 órányi hanganyagot tesz ki.

– Mikor kezdjünk el olvasó embert faragni a gyermekünkből?

– Szinte a születése után azonnal. Csakis a szülőn múlik, hogy kiskorától milyen értékes irodalmat olvas fel vagy ad a gyermeke kezébe; később már nemigen lehet befolyásolni a kialakult ízlését. Én megengedő vagyok: nem baj a kütyü, ha azon értékes szöveg fut, gazdagon illusztrálva, interaktív elemekkel társítva. Mint a BOOKR Kids esetében.

– Önnek nincsenek meseírói ambíciói?

– Janikovszky néven már írt valaki, és nem is rosszul, amit több mint két és fél millió eladott kötet bizonyít, világszerte, 35 nyelvre lefordítva. Vagyis ez kimondottan „öngyilkos küldetés” lenne.

– Elégedett ezzel a szereppel?

– Válaszképpen hadd idézzek anyutól: „Énszerintem az élet elég tűrhető, és nem kell vele az embert folyton ijesztgetni, én elég jól érzem magam az életben, ha nem is látszik rajtam.”