Jogi esetek: Fele-fele

A keresetet a felperes arra alapozta, hogy „ha valaki más tulajdonában lévő épületet bővít, hozzáépít vagy átépít, a ráépítéssel a felek eltérő megállapodásának hiányában közös tulajdon keletkezik”. Erre az alperes azzal vágott vissza, hogy ebben az esetben volt eltérő megállapodás, mégpedig az, hogy közösen finanszírozzák az építkezést, és ebben a – szóbeli – szerződésben szó sem volt a tulajdoni viszonyok megváltoztatásáról.

A felperes úgy érvelt, hogy a joggyakorlat szerint a tulajdonostársak közötti ráépítés – tehát, ha valaki a közös épületet bővíti, átépíti, hozzáépít – a közös tulajdoni hányad módosulását eredményezi. Ha a tulajdonostársak megbeszélését szerződésnek minősíti a bíróság, akkor abban meg kellett volna határozni, mi van akkor, ha a tulajdonostárs nem fizeti ki a rá eső költségeket. Ha ez szerződés, abban az ellenszolgáltatás nincs meghatározva, ami kötelező tartalmi eleme a szerződésnek, enélkül az érvénytelen.

De ha a bíróság mégis úgy látja, hogy a szerződés érvényes, akkor kötelezze az elmaradt összeg megfizetésére a tulajdonostársat.

A bíróság leszögezte: ráépítésről csak akkor lehet szó, ha a költségeket a ráépítő viselte – itt azonban közös költségviselésről egyeztek meg, a felek szándéka nem terjedt ki a tulajdoni helyzet megváltoztatására.

Ilyen esetekben még akkor sem állapítható meg a ráépítés, ha az egyik tulajdonostárs a költségek nagyobb részét fizette. A meg nem fizetett költségekről viszont nem dönthet a bíróság, mert ez kötelmi igény, aminek teljesen más a ténybeli és a jogi alapja. Az olyan perben, ami azért indult, hogy ki az ingatlan tulajdonosa, nem lehet a szerződésből származó elmaradt kifizetést érvényesíteni.

Ezért a bíróság kimondta, hogy a felek továbbra is ½–½ arányban tulajdonosok, s még arra sem kötelezte az alperest, hogy fizesse meg a tulajdonostársnak a felújításból rá eső részt.