Kő állott, most újra vár

Sajátos ez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a szlovák határon alig innen. Az internet lassú, egy kép tíz perc alatt tölthető le. Ez a helyzet, elfogadják, mint azt is, bárhol ásónyomnyinál mélyebbre ásnak, ősés vaskori leletet is találnak: 6000 évvel ezelőtt is éltek itt, s ha nekik jó volt, nekik is az. Lejtett a focipályájuk, földet egyengetve sírokat találtak. Régészek szerint az egyik térfélen szarmata, a másikon gepida sírok vannak. A focirajt csúszott, nyílt sírok között lehetetlen játszani. Cserében a feltárás, később a vár helyreállítása adott itt mindenkinek munkát.

A polgármesterhez, Horváth Jenőhöz tartunk. Erdész, vállalkozó, a legutóbbi voksoláson a szavazatok 75 százalékát kapta, rábeszélték, azt a ciklust még bírd ki. Így megy ez már rég, esze mást diktál, de ő a szívére hallgat, ha megválasztják, marad. Nyugodt ember a falu vezetője, de indulatosan mondja, a várat 1670-ben koncepciós eljárásban elkobozták a Nádasdy családtól, a családfőt kivégezték – a vár lerombolása akkor is elítélendő, „gyáva tettnek” számított.

Úgy mondja, 105 éve a füzéri erdőgondnok, Wittich Béla kérte, mentsék meg az erődítményt a végső pusztulástól. Lassan intézkedtek, pedig a kápolna, amely a várfalon túl épült, megdőlt, félő volt, a falura gurul. A munka Károlyi gróf támogatásával megkezdődött 1936-ban.

A helyet természetvédelmi területté nyilvánították, ám a világháború közbeszólt, 1977-ig a helyreállítási munkák elakadtak.

A helyi plébános, Ács István, aki később egri püspök lett, kezdeményezte, kezdődjenek itt régészeti munkák. A munkákat Juan Cebello és Feld István régész irányította. A falu apraja-nagyja besegített, s találtak annyi leletet, hogy katalogizálni nehéz, lehozni lehetetlen volt.

„Fent” eldöntötték, a pénz kevés, eszköz lehozni nincs, temessék vissza az egészet. A reneszánsz kaput olyan mélyre hantolták, hogy azóta sem találják, de remélik, meglesz.

1990-ben a teljes feltárásra pénz „került”, megépült a teherfelvonó, 3500 köbméter földet mozgattak meg, vittek le. Két évre rá helyrehozták a várkápolnát, a palota pinceszintjét.

2000-ben a vár kaputornyát, a bástyáit újíthatták meg. Megépült a vár konyhája, sütőháza, kiépült a vár vízhálózata. A füzéri várhegy nyolc éve elnyerte a Magyarország természeti csodája címet. Azután újra csend.

– Muszáj ezeket elmondanom – sorolja Horváth –, mert néhányan „csókosokat” vélnek a háttérben, akik a füzéri vár felújítását támogatják. Ki áll mögöttünk? Senki, csak 110 év munka, s az, nekünk elfogadott, kész terveink voltak. Bár előnyt ez sem jelentett, sorsunkról egy 16 fős bizottság döntött. Előttünk egy másik vár „vizsgázott”. Eredeti terveket, korabeli rajzokat mutattak be, így nézett ki a vár, nyeregtetőkkel, így kell megújulnia, sorolták. Ne csapjuk be a látogatókat, még azt hiszik, így maradt fent, lapos tetővel épül újjá, döntöttek. Hát maguk, fordultak felém. Korabeli terv, rajz nem maradt, de nyerges tetővel jól festene. Nem lehet, felelték, lapos tető lesz, nem csaphatjuk be a látogatókat. Tíz év ráment, mire rábólintottak, legyen, ahogy maguk képzelték. Három éve kiépült a vár teljes víz- és szennyvízhálózata, lett áram, világítás, út, parkoló, sétány, sziklagyepet bemutató ösvény. Elkészült a felső vár palotaszárnya, a várhoz falépcső visz, bástya hirdetheti, „mit az önkény lerombolt, a hazaszeretet helyreállított”. A Regélő vár újjáépült. Majdnem! Úgy kétmilliárdot költöttek eddig, maradt még 1,5 milliárdnyi feladat.

Pénz erre, izgalom után, van is. Mikor folytatják a munkát? Nem tudni. Tavaly új várrekonstrukciós program indult, 30 várat válogattak, a füzéri kimaradt. Tiltakoztak, elfogadott tervük van, s költség is rá. Karácsonyi ajándékként jött a válasz, a munkák folytatódhatnak.

A Forster Központ dönt, hol s mikor kezdődhet a munka, de a központ júniusban megszűnik. Ki dönt majd? Nem tudni. Ilyenkor jut eszembe, nem elég nekem az erdő, hiányzik a falu, a vár gondja is, kérdi a polgármester, de hozzáteszi, a várnyitás után, húsvétkor 4000 látogató jött, és 95 százalékuknak tetszett, amit itt láttak.

Megindulunk. A falutól emelkedik az út, a parkolótól negyedórás a táv. Laza sétának azért nem mondanám. A griffes várkapunál állunk meg, a hídról látjuk, alattunk farkasverem.

A bejárat után a gazdasági épületekből fogadóterem lett. Néhány munkás még szorgoskodik, kisebb hibákat orvosolnak a Geoteam szakemberei. Dolgoztak az egri, a siroki várnál is. Vélték, maradhatnak, referenciamunkáknak ezek megteszik, sorolja Oláh Bertalan. Jól sikerült, szép lett minden, most összepakolunk, ha folytathatjuk a munkát, folytatjuk, ha mást választanak, beletörődünk, mint a katonaságnál, döntést nem bírálunk, mert még szaporodik.

Számoltuk, de a 300. után abbahagytuk, csak baktattunk falépcsőkön felfelé, amit időnként mintha elfelejtettek volna tovább vinni. Természetvédők elérték, sziklát farigcsálni tilos, hát most felfelé lépcsőn, sziklán, lépcsőn, sziklán vezet az út. A várat úgy újították, hogy a húszcentis küszöböket kétcentisre mérsékelték, fent akár kerekes székkel is közlekedhetnek – igaz, ahhoz előbb fel kell jutni. Van terv, felvonókabin hozhatja majd az érdeklődőket.

S van másik ötlet is: bár milliárdokért felújították, a vár környezetvédelmi területen van, jobb, ha senki nem látogatja. Fent Kónya Ferenc várkapitány vár. Teherfelvonót építeni érkezett 1992-ben, családostól itt maradt, lett várgondnok, várnagy, kapitány. Híres elődökkel dicsekedhet, itt szolgált várnagyként Rimai János költő, kinek legjobb barátja Balassi Bálint volt. Közös múzsájuk, Losonczi Anna Szalánc várában élt. Balassi, hogy közel legyen, barátját, szerelmét is szemmel tartsa, Regőcön várnagyoskodott. Kónya korhű öltözetben fogad. Nyugtat: a kapitány régen a várfalakról ledobathatta azt, akit többszöri istenkáromláson ért – ez a jog őt már nem illeti meg.

A vár szélén a kápolnában ülünk le. Megújítása óta esküvőket tartottak már itt, Szent György napján újjászentelik, még több házasuló párt várnak ide. Csak a kápolnáról, a szenteket ábrázoló üvegképekről félórát mesél. Szól minden kőről, boltról (boltozat helyett itt boltokról beszélnek), férfi és női közösségi helyekről. Beszél a romladolványról (Rimai szobájáról, ami még szépítésre vár), zöld asztalról, amelyet anno 12-en ülhettek körül, sómázas járólapokról, Zsolnay-csempékről. S berendezési tárgyakról, bútorokról, amelyek nem 600 évesek, de majd’ olyanok. Szól kályhákról, s mutatja még: míg a művelt Nyugaton az ablakokból öntöttek ki mindent, itt már a XVI. században zárt aknás árnyékszéket építettek. Koronát mutat, holografikust, eredetijét Perényi nádor menekítette ide, másolatot a koronáról készíteni bűn, erőt adó szakrális jellege csorbulna.

Sokat megyünk, a pincékbe is elkalandozunk, Kónyának mindenről van története. Kertet is mutat, hegynyi földhányást, amely alatt még érték rejtőzik.

– Meg kellene ezt mind írni, hogy a tudás el ne vesszen – mondom. – Nincs rá időm, reggeltől estig dolgozom, elmondom az érkezőknek, s a fiatalokat is okítom. Megírni egyébként is kevés, ezt minimum látni kell! Hosszú az út ide, de megéri a fáradságot.