Selyemrózsa a kenyérben

A jelentkezők minden alkalommal „házi feladatot” kapnak. Az induló évben a keresztre feszítésjelenetét és magát a keresztet mint szimbólumot kellett körüljárniuk; később a Genezis őstörténeti részét, Krisztus példázatait, az oltárt, az angyalokat; most a magyar és magyarországi szentek életét. A beérkezett műveket a hírös város szecessziós ékszerdobozában, a Cifrapalotában létesített Kecskeméti Képtárban mutatják be, de rendeztek már bemutatót a Pécsi Galériában és a budapesti Szent István-bazilika lovagtermében is.

Az egyre több érdeklődőt vonzó, immár hagyományossá váló időszaki kiállítás anyagából minden alkalommal színvonalas katalógust adnak ki, illetve felnőtteknek és gyerekeknek szóló tematikus előadás-sorozatot, foglalkozásokat szerveznek.

A nyolcadik biennáléra kétszázhúszan adtak be egy-egy munkát, ezek közül százhuszonkettő került közszemlére. Legtöbben az évfordulós Árpád-házi Szent Erzsébetet és Szent Mártont ábrázolták valamilyen formában, utánuk következik Szent István és Szent László. Jellemző a műfaji változatosság: a festményeken és a grafikákon kívül megjelennek egyéb technikák is, mint például a tűzzománc, az üveg, a textil, a gobelin, a marionettbáb, a montázs, a rajzfilm, míg a szobrászat, illetve az ikonográfiai eszköztár aktualizálása háttérbe szorult. Üdítő látványt jelent egy-két szokatlan installáció, mint például a szentek perselye, a kenyérből kiálló selyemrózsák, a biciklire hangolt zarándoklat.

A merészebb ábrázolások közé tartozik az a kép, amelyen Szent Margit tetoválás formájában tűnik fel egy fiatal lány karján.