'Ha prózában írta volna, könnyebben felhasználtuk volna' - A hajdani szerkesztői üzenet jobb, mint a vers...

1946. 
Szerkesztői üzenetek. Soós Gyula, Orosháza: Verse nem elég jó ahhoz, hogy leközölhessük. Ha prózában írta volna, könnyebben felhasználtuk volna. * Gyüre András, Kevermes: Miután gyakran felkeres bennünket írásaival, úgyszólván állandó tudósítónk, szorgalmának jutalmául a jövőben díjtalanul megindítjuk címére a Szabad Földet. * Betlehen Károly, Zajk: Amerikába egyelőre nem lehet utazni. Afrikába se. De miért is akarna kimenni?
(Inflációs jelentésünk: a Szabad Föld ára egy hét alatt 50 millió pengőről 300 millió pengőre emelkedett.)

1956. 
Nemrégiben Kecskeméten jártunk, ahol éppen kutyaoltás volt, s ellenőrizték a kutyaadó megfizetését is. De mi történt akkor, ha nem volt meg az igazolás? Erre a kérdésre éktelen durrogás adott választ. Az oltásra kijelölt épülettel szemben, az országúti sövényhez kötve nyüszítő, megtébolyodott kutyák ugráltak, s várták a halálos lövést. Az ember legkedvesebb háziállatát öldösték itt halomra, s talán még felsőbb rendeletre is hivatkoztak a kecskeméti tanácson…

1966. 
Május 26-án elhunyt Tamási Áron Kossuth-díjas írónk. Farkaslakán, szántóvető ember gyerekeként indult a világba. Szíve a szegény embereké volt, a letiprottaké volt, s ha megfért benne a gyűlölet, hát az a gazdag hatalmasokkal szembeni gyűlölet volt az: az önkényurakat, a dölyfösöket csúffá tevő gyűlölet volt. Azt mondják, aki sokáig él, az túléli érdemeit. A hatvankilenc évesen eltávozott Tamási Áront, de egész évszázadunkat is túlélik a műveiben megtestesülő érdemei.

1976. 
A rakéta harceszközből termelőeszközzé vált hazánkban. Szovjet tapasztalatok alapján, néhány év óta Baranyában eredményes kísérletek folynak a rakétás jégelhárításban. Most megjelent ennek a tevékenységnek a szabályozása is, ami azt jelenti, hogy termelőeszköz lett a rakéta, hiszen használatát szabályozni kellett, mint például a repülőgépes növényvédelmét. De jó volna, ha mielőbb ez lenne a sorsa minden harci eszköznek!

1986. 
Háromszáz éven át állt a Zagyva folyón a Malom-híd. Minden tönkremegy egyszer, ez történt a Zagyva hídjával is: a tanács elrendelte lebontását. Amivel nehéz helyzetbe hozta a szentgyörgyi tehéntartó gazdákat, mert azóta a gulyát a Zagyva vizén átgázolva kell a legelőre hajtaniuk. Amíg a folyó vize alacsony, ez nem okoz gondot, de mi lesz, ha megemelkedik a vízszint? Akkor két út áll a gazdák előtt: vagy megtanítják úszni a teheneiket, vagy pedig eladják állataikat. Én a harmadik utat javasolnám: fel kell újítani a hidat, amiben az illetékesek minden bizonnyal számíthatnának a tehéntartó gazdák támogatására is.

1996.  
A szabadság hullámain nem csupán derék kapitányok hajóznak. A zűrzavaros tulajdonváltozások közben a vagyonok nem mindig tisztán cserélnek gazdát. Az azonban már elgondolkodtató, hogy az utóbbi öt-hat évben feltűnt csillagok, a semmiből milliárdossá lett vállalkozók közül már alig van olyan név, amelyik ne szerepelt volna a bűnügyi krónikák híranyagában.

2006. 
Amikor egyik nap délután hazatértem falumba, Karádra, első dolgom volt, hogy a bezárt ólból kiengedjem a tyúkjaimat az udvarra. Már éppen indultam volna befelé, a házba, amikor földbe gyökerezett a lábam: egy róka ugrott át a kerítésen, elkapta a legszebb tyúkomat, és eltűnt vele a közeli erdőben. Az eset azért is döbbentett meg, mert ilyen pimasz, fényes nappal az orrom előtt elkövetett „rablótámadással” még nem volt dolgom, noha itt, az erdő közeli portákon időnként eddig is ólálkodott a róka. De, amint hallom, nem csak én jártam így, több közeli portán is megjelent, és rabolt ez a szemtelen nappali tyúktolvaj.