'Társa a szovjet SZK–4-es arató-cséplőgép...'

1946. 
Az irsai Rudnyánszky-kastély úrnője, miután elhunyt férje őrnagyi nyugdíjából állítása szerint megélni nem tud, a betelepített munkáscsaládok lakbéréből akar megélni. Az öt lakó fizeti is a lakbért, de az úrnő azt követeli, hogy pénz helyett lisztet, tojást, tyúkot, nyulat adjunk. Továbbá be akarja költöztetni gróf Szapáry volt inasát, akinek nagy lakást ígért, ám a szükséges szobákat tőlünk akarja elvenni. Az úrnő gonosz szakácsnéja pedig kijelentette: ne nagyon hencegjenek a kommunisták, mert rövid időn belül változik a helyzet.
(Inflációs jelentésünk: a Szabad Föld ára egy hét alatt 5 milliárd pengőről 30 milliárd pengőre emelkedett.)

1956. 
Van-e élet a Marson? – kérdeztük az Uránia Csillagvizsgáló igazgatóját, dr. Kulin Györgyöt. „Erre válaszolni elég nehéz, teljes pontossággal bizonyítani nem lehet sem azt, hogy van, sem azt, hogy nincs. Az azonban majdnem teljesen bizonyos, hogy még ebben az évszázadban, ha elkészülnek az atomhajtású, irtózatos sebességgel közlekedő űrhajók, személyesen is meggyőződhet az ember a Mars körülményeiről, életlehetőségéről.”

1966. 
Molnár András, a hartai Lenin téesz kombájnosa már tavaly 83 vagon gabonát takarított a csűrbe, az idén többet szeretne. Ám az öregek, akik még kézikaszás-tüzesgépes időkben arattak, nem akarják elhinni a 83 vagont sem. „Én húsz évig etető voltam egy tüzes gépnél. Július derekától szeptember végéig gürcöltünk, hajnali fél háromkor kezdtünk, este tízkor álltunk le, de egyetlen évben sem sikerült 40 vagonnál többet elcsépelni. Nem lehet az a 83 vagon, hiszen a Molnár András csak egy ember, mi meg 18-an voltunk a tüzes géphez.” Az igaz, csakhogy Molnár András sincs egyedül, társa a szovjet SZK–4-es arató-cséplőgép.

1976.
Jómódú falu, új házak, mindenütt új autók. Kérdem az egyik ott lakót: járnak az emberek kirándulni az új kocsikkal? Dehogy járnak, építkeznek – válaszolja. De hát minden ház új – mondom kissé értetlenül. Nem is maguknak építenek, hanem a gyerekeiknek. Minden hétvége ezzel telik, nem tudnak élni az itteni emberek. Talán annyi remény mégis van, hogy amikor agyonütik az öreg házat, a padlásról lehozott gyönyörű parasztbútorokkal az új ház egyik szobáját berendezik. Igaz viszont, azt a szobát aztán soha többet nem használják…

1986. 
Elvált férfihoz mentem feleségül, aki több gyermeket hagyott ott az első házasságából. Volt nejével úgy döntöttek, hogy havonta megy látogatásra. Kiderült, addig-addig látogatta volt családját, hogy az első felesége ismét teherbe esett tőle, hamarosan szülni fog. Összevesztünk, én a mi közös gyermekünkkel visszaköltöztem anyámékhoz. A férjem utánunk jött, hazakönyörgött bennünket. Annyira, hogy most én is terhes vagyok. A férjem nem akar válni, de nem akarja elengedni régi családját sem. Ha ez így megy tovább, akkor az a kapcsolata sosem szakad meg.

1996.
A kritika rosszabb állapotban van, mint a színház. Divatja lett a nyegleségnek, a magas lóról való fogalmazásnak. Divat visszakérni diplomákat, leírni, hogy az állampolgári adókból élnek színházi emberek. Nem hiszem, hogy mi semmirekellők lennénk, akik herdálják az állampolgárok pénzét.
(Székely Gábor színigazgató) 

2006. 
A Németországban javában tartó futballvébén eddig legalább ötszáz embert kellett fogdába tenni. A csúcs alighanem három új-zélandi drukkeré, akik annyira részegen kerültek az őrszobára, hogy egyetlen kérdésre sem tudtak értelmes választ adni. Ezért az ügyeletes tiszt a mezeikre hagyatkozva azt írta a jegyzőkönyvbe, hogy „Behoztunk három hangoskodót, bizonyos Beckham, Owen és Rooney urakat”.