Kit érdekel a túzok?

Gyuricza Csaba, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke megígérte a pályázat kiírását – olvashattuk az Agrár Haszon Magazinban –, ám néhány napra rá jött a cáfolat. A pályázat elmaradására nincs magyarázat, ha csak az nem, amiről a gazdák egymás közt beszélnek: megint a haveroknak kellett a pénz.

A Lajta-Hanság Mezőgazdasági Zrt. teljes területének – körülbelül 10 ezer hektár – felét érintené e támogatás. Ebből 3070 hektár túzok, a többi egyéb madár, például kékvércse élőhelye – tudtuk meg Preiner József vezérigazgatótól. Azaz csak érintené, mert a forráshiány miatt elestek a támogatástól. Kiderült ugyanis, hogy nem érték el a kellő pontszámot, amit csökkentett az is, hogy 1800 hektár feletti birtokon gazdálkodnak. Összességében 100-200 millió forinttól estek el, ezért át kell gondolniuk további tevékenységüket.

Nem mindegy ugyanis, hogy ha túzokfészket találnak a szántón, akkor kihagynak-e körülötte körülbelül egyhektárnyi területet a művelésből, hogy ne zavarják a rendkívül félénk madarat – vagy sem. Az állat érdeke mindenképpen ez volna, ám az 1800 szarvasmarhának, illetve az ezer kocának kell a takarmány, amit a túzokfészkes területek kiesése miatt pénzért kell beszerezniük. Eddig erre az AKG-ből származott a forrásuk, de most már ilyesmire nem számíthatnak.

Mindezt azért is sajnálja a vezérigazgató, mert a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósággal mind ez idáig nagyon jól együttműködtek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2003 táján, amikor elindult a túzokmentő program, a fajból mindössze húsz élt a környéken – ma négyszáz. Természetesen az új helyzetben is tekintettel lesznek a madarak szempontjaira – bizonyos mértékig.

Egy pillanatig se higgyük azonban, hogy a túzokok érdekeit azért hagyta figyelmen kívül a pályázat kiírásáért felelős hivatal, mert a cég nagy területen gazdálkodik. Nem járt jobban ugyanis az 500 hektárt művelő dévaványai Murányi Károly sem. A gazda szintén elsősorban állattartásból él, s az ehhez szükséges takarmányt, lucernát, silócirokot, kukoricát, gabonát a földjein termeli meg.

A pályázat kiírásának elmaradása neki körülbelül 30 millió forintos kiesést jelent. Ezért – bármennyire is sajnálja – nem kíván majd túzokfészkeket kerülgetni. A legjobb minőségű takarmányt május első felében tudja lekaszálni az állatai számára, ám ezt rendre június második felére hagyta – hogy ne zavarja a fészkelő túzokokat –, mégis megtette, hiszen a haszon kiesését pótolta az AKG. Mivel azonban erre már nem kötöttek vele szerződést, kénytelen lesz a számára legkedvezőbb időszakban behordani a földjeiről a takarmányt, még ha ezért a kotló túzok el is hagyja a tojásait, vagy a csibéi szerteszaladnak és ezért elpusztulnak.

A legszomorúbb a történetben, folytatta a gazda, hogy legalább három évtizede jól működő program ér ezzel véget. A természetvédők még a rendszerváltás előtt, a nyolcvanas években kezdték kijelölgetni a túzokok számára fontos helyeket, aminek következtében az állomány szépen szaporodott. A legkülönösebb a történetben, hogy a túzokmentő pályázat költségei nem a magyar büdzsét terhelnék: a fedezet Brüsszelből érkezik. A kérdés most már csak az: a megérkezett összegek felhasználását miként magyarázzák meg az illetékesek?