Szegény és még szegényebb

Az 1997. évi XXXI. törvény foglalkozik a rendszeres gyermekvédelmi kedvezménnyel. A 19. paragrafusban az áll, hogy ingyenes étkezésre és tankönyvellátásra jogosult a gyerek, ha családjában az egy főre jutó jövedelem nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 130 vagy 140 százalékát (attól függően, milyen kitételeknek felel meg), mely összeg kb. 39 900 forint. Ezzel a jogosítvánnyal a gyermek ingyen étkezik és ingyen kapja a tankönyveit. Képzeljük el ezt az egy főre jutó jövedelmet a családban: például, ha a szülő egyedülálló és 80 000 forintnál többet keres, már nem jogosult az ellátásra.

Az 1997-es törvénnyel szemben van egy tavalyi, az idén január 1-jétől hatályba lépett jogszabály, a 2015. évi LXIII. törvény. Ez arról szól, hogy a bölcsődések és óvodások ingyen ehetnek. Továbbá a 2005 előtt született iskolások is ingyenes étkezésben és tankönyvellátásban részesülnek, de csak akkor, ha a családban az egy főre jutó jövedelem nem éri el a nettó minimálbér 140 százalékát. A minimálbér jelenleg 111 000 forint, ez nettósítva és 140 százalékkal felszorozva kb. 90 000 forint.

Elég érdekes eltérés van a két törvény által megszabott jogosultságok között, óriási a két jövedelemmeghatározás ös?- szegének különbözősége. Vajon miért ez a hivatalos diszkrimináció?! A negyedikes szegény gyerek miért különb az ötödikes még szegényebb gyereknél? Már az is zavaró, hogy egyik esetben a legkisebb nyugdíjhoz, a másikban a minimálbérhez viszonyítják az egy főre jutó jövedelmet.

A két törvény által meghatározott feltételeket mindenképpen közelíteni kellene egymáshoz. Hogyan lehet ekkora különbséget tenni az úgynevezett fokozottan hátrányos és a hátrányos helyzetű magyar szülők között? Nem beszélve arról, hogy a legkisebb öregségi nyugdíj összege majdnem tíz éve ugyanakkora: 28 500 forint, míg a minimálbér évente nő.

Jeleztem ezt országgyűlési képviselőknek, különböző államtitkároknak, de eddig hiába. Már csak a nyilvánosság erejében bízom.
Sümegi János
Sümeg