Focilázban - Ne érjen még véget!

Ha most vasárnap lennének a választások, nem kétséges, hogy a magyarok többsége Bernd Storckot jelölné miniszterelnöknek. Feltéve, hogy a német szakember vállalná. Persze kormányt alakítani sem lehet bonyolultabb ebben az országban, mint sikerre vinni a válogatottat. Storck, akit Dárdai Pál ajánlott, 2015 márciusában érkezett Magyarországra. És rögtön mindenkivel összeveszett.

Mivel komolyan vette a feladatát. Végiglátogatta az összes utánpótlás válogatottat. Képes volt fél perc után leállítani az edzést, ha azt tapasztalta, hogy az edző nem megfelelően utasította a játékost vagy nem javította ki a hibáját. Elégedetlen volt a játékosok láb- és a testtartásával.

Bemutató edzéseket tartott a focistáknak, instruálta a kapusedzőket, beleszólt az összeállításokba. A játékosok inkább érdeklődve, mint megütközéssel fogadták. „Nagyon nyugodt, határozott volt a megjelenése és a beszédstílusa is. Lehetett vele viccelődni, de amikor munka volt, akkor teljes komolyságot követelt. A hibával nem volt problémája, mert az hozzátartozik a sporthoz, de ha valakin azt látta, hogy nem rakja oda magát százszázalékosan, azt nem tolerálta” – mondja Talabér Attila. Storck „újítása” az állandó elemzés volt. Minden meccs előtt és után minden játékos személyre szabott értékelést és feladatot kapott.

„A mai foci már mindenhol a stabil védekezésen alapul, talán ez volt a legfontosabb, amire tanított minket – meséli Talabér. – Nem ellenezte az egyéni megoldásokat, de csak akkor, ha mi birtokoljuk a labdát. És csak kellő felelősséggel.” Adatokat gyűjtött és elemzett, aztán kijelentette: „nem az alapanyaggal van probléma”. A magyar fiatalok futógyorsasága nem marad el a nemzetközi átlagtól, viszont a gondolkodás sebességét fejleszteni kell. Tavaly júliusban a Hertha BSC visszarendelte magyar szövetségi kapitányi posztjáról Dárdai Pált, így a magyar válogatott kapitány nélkül maradt. A szövetség végül rövid gondolkodás után Bernd Storckot nevezte ki. Eredetileg csak az Eb-selejtezők négy hátralevő mérkőzésére kapott megbízást, ám a sikeresen megvívott pótselejtezők után azonnal hosszabbítottak vele – a következő vb-ig.

A német gyakorlatilag sutba dobott mindent, amit a magyar futballközeg evidenciának vett: a legjobb játékosokat, a klubedzők mindenhatóságát, az örökös belebeszélést a szövetségi kapitány munkájába. A biztos védekezésen, de nem otromba bekkelésen alapuló, kulturált passzjátékot akarta meghonosítani, és – látva az osztrákok, illetve az Izland elleni mérkőzéseket – elmondhatjuk: ez sikerült is neki.

Még a pótselejtező előtt adott egy hosszú interjút egy német lapnak. Ebben a túlzott tiszteletet és a múltba nézést nevezte a magyar foci két legnagyobb rákfenéjének. „A fiatal játékosok nagy tisztelettel tekintenek az idősebbekre, túlságosan is naggyal. Nagyon félénkek, szorongóak, tartózkodóak – mondja Storck. – A játékosoknak újra és újra a fejükbe kell verni, hogy merj vállalkozni, emeld fel a fejed, nézz az ellenfél szemébe, és légy büszke, hogy ezt a mezt viseled!” Szerinte a félelem egyik oka éppen az, hogy a magyarok imádják saját focimúltjukat.Talán, mert – eddig – nem volt igazán jelenük. „A sikerek hatalmasak, a hagyományok tiszteletre méltók, de ez bénítóan is tud hatni” – jegyezte meg Storck az interjúban. „Megemelem a kalapomat, ahogy haladunk előre a tornán. Mitől lennék meglepve? Az eredményt látva? Biztos voltam benne, hogy a csapatnak sikerülni fog úgy is, hogy változtatunk rajta” – mondta a portugálok elleni parádés mérkőzés (3-3) után. Aztán, amikor a riporter megpróbált párhuzamot vonni a 2009-es, 20 éven aluliak világbajnokságán bronzérmet nyert csapattal, Storck bekeményített: „Ról uk beszéljünk, mert megérdemlik (mármint a maiakról – a szerk.). Hagyjuk a múltat.”
Kövesdi Péter

A JÁTÉKOS. Bernd Storck 1963. január 25-én született a 150 ezer fős Ruhr-vidéki városban, Hernében. Ifjúsági labdarúgóként a Bundesliga I-ben szereplő VfL Bochum csapatában három szezont töltött el. A felnőttcsapatban az 1981–82-es idényben mutatkozott be. A hátvédként szereplő Storck egy szezonnal később a Borussia Dortmund együtteséhez igazolt, az itt eltöltött hét szezon alatt a maximális 238 mérkőzésből 147-en lépett pályára. Összesen 171 Bundesliga-szerepléssel és 8 góllal zárta karrierjét. 26 évesen vonult vissza játékosként, és edzősködni kezdett.